L es MMX

azt hiszem legalább 47 szálkát szedtem ki a tegnap esti rántott pontyból. rettenetesen idegesített, de asztaltársaságom ebből mit sem vett észre. újra megfogadtam, hogy pontyot NEM.

7.17-kor értem ma ki a csasziba és hiába reméltem, hogy kevesebben lesznek. mikor kell kimenni? toporogjak ott már 6-kor és  lökjem odébb a néniket, intézzek egy két elcsúszós combnyaktörést, koponyaalapi törést, meg ezt-azt, hogy én érhessek először a medencébe és legalább az első 500 méterem olyan legyen, amilyennek szeretném? a korai érkezésnek hála azért ma sikerült 3×500 métert úsznom, ráadásul az ötvenesben.  meglepően jól bírtam és egész gyors is voltam (kicsit ömlengek, ha szabad) úgyhogy megajándékoztam magam egy túrós batyuval, amit felzabáltam (Á úgy mondaná, hogy beinhaláltam), mint a táboros kölykök és mindenhol porcukros lettem, meg tésztás és kis túródarabkák is ragadtak a vizes testemre. mivel jöttek a darazsak, ezért lenyűgöző bátorsággal ugrottam a mínusz 100 fokos zuhanyvíz alá, kockáztatva az életem.

na de most, itt a Kunt Ernő képek halmain küszködöm az elalvással. örömmel konstatáltam, hogy 25 fekete-fehér és 25 színes van, míg a listán 51 szerepel. ez annyira kétségbe ejt, hogy nem is bírok nekiállni és kideríteni, hogy melyik az az egy, ami nincs.

hétvégén Agárd, semmi számítógép, semmi telefon, semmi más, csak a nap, a bicikli, a víz, esetleg egy kis tenisz, sok lecsó és spenótos lasagne és és meccsnézés és esetleg egy nagy és zsíros lángos…

…ki is maradt két nap. na nem teljesen és nem az életemből, mert azért elteltek, ha igen változó intenzitással is, de elteltek.

gyakorlatilag nagyüzemi főzésben vagyok hétfő óta, nagy körültekintéssel vásárolok, állítom össze a menüt és aztán mindig f7-7 magasságában, amikor Á hazaér, óriási és eszeveszett körültekintéssel megzabáljuk.

aztán ott van az a bizonyos reggeli 20 perc torna, ami már 3 hete megy – a balatoni hétvége kimaradt – és a látszólagos rendszer az életemben, ami egyelőre illúzió, de abból is csak a gyengébb fajta.viszont tegnap leúsztam egy teljes kilométert a csasziban, két felvonásban a 25-ös medencében. az összes 5 és 13 év közötti nyári táboros gyerek pont akkor volt kint az uszodában, amikor én és pont akkor ordított másfél órán keresztül 17 különböző edző, felügyelő, trainer, vizi-aerobik oktató, gyógytornász és még mit tudom én, hogy kik, amikor én egy teljes szabad sávot szerettem volna és csendben úszni, hallani a szívverésem és érezni, ahogy a hámsejtjeim sercegnek a délelőtti nap egyre meredekebb szögben beeső, égető sugaraitól. lófaszt! bár egy pillanatra átfutott a fejemen, hogy jó lenne, ha velem is ordítana már valaki, hogy nem jól csinálom, nyújtsam ki a lábam, tartsam a tempót, feküdjek fel jobban a vízre, erősítsem a lábtempót és különben is miért gondolom azt, hogy az úszás szórakozás, mikor kurva komoly dolog és szedjem már össze magam, mert egy kis senki vagyok, aki azt hiszi, hogy szépen úszik, közben meg olyan, mint egy uszadék fa vagy egy vízbe fulladt, püffedt disznó, amit sodor a víz, de még az sem, mert a feszített víztükörnél nem sodor semmi és csak lebegek, mint egy nagy darab szar.

ma már július van, fogynak a napok a nyárból és ma újra lendületet veszek, hogy valami tartalmasat hozzak össze a fennmaradó 6 hétre…

most például dolgozom, vagyis épp nem, mert ezt írom, de ez tulajdonképpen teljesen mindegy, mert ma korán keltem  (6:20)és rengeteg helyen voltam már (otthon, a nyugatiban, anyáméknál, a piacon, otthon, H galéria most) és málnát zabálok és senki ne merészeljen számon kérni rajtam semmit!

két teljes napot töltöttünk Szabadifürdőn.

még péntek éjjel, közvetlenül leérkezésünk után sikerült úgy bezárni a zsalut (belülről), hogy inkább feladtuk és reggelre halasztottuk a szabadulási kísérleteket. na de aztán jött a reggel, túl voltunk a reggelin, jött a délelőtt, az ebédidő, majd a délután, s csak nem sikerült kijutnunk a házból, lévén minden ablakon rács s az összes szerszám a házhoz épített fészerben. a rossz időnek hála sehol egy nyomorult szomszéd vagy járókelő – nekünk is talán csak a szürke ég volt egyetlen vigaszunk. Budapestről úton volt a segítség már, mert Sz öccse P, aznap utazott Horvátországba és amúgy is beugrott volna a matracokért – micsoda szuper szervezett szombat volt ez… úgy 4-f5 magasságában, mikor P még Pesten bajlódott a lejárt zöld kártyával,  feltűnt egy szomszéd és elkezdte porszívózni az autóját, átkiabáltunk. ki kellett dobni a kapu kulcsát az utcára, ami elsőre nem jött össze, de a szomszéd bácsi keze szerencsére igen hosszú volt – nem mellesleg igen szőrös is -, benyúlt hát és a megtalált kulccsal bejutott a kertbe, majd a beragadt zsalun át – amin kilátni is alig lehetett – kiadtuk a kulcsot és egy laza mozdulattal szabadok voltunk – kicsit túl könnyen ment.

na és akkor mi történt? eleredt a kurva eső és 10 perccel később P is megérkezett. szar idő ide vagy oda, azonnal lementünk a partra, dobálni egy kicsit a frisbeet. 2 órácskával később mikor épp elindultunk volna felfelé, berepült a fisbee az alig 18 fokos vízbe, természetesen ki kellett szedni, Á vállalta, hogy megcsúszik a taknyos köveken, megkockáztat egy combnyaktörést alsógatyában a hőn szeretettért és bement. a szerencsétlennek hangzó napon azért volt egy jó meccs is és 3 remek étkezés, mivel kb. 1 heti élelmet halmoztunk fel erre a két napra a hűtőben, volt mit elpusztítani módszeresen, na meg ugye a szobafogság 16 órája, aminek lássuk be, van valami bája így az első balatoni hétvégén.

másnap már a szabadban, napsütés, bőrpír. vízpart és a jól bevált frisbee. mind bementünk megfagyni a tóba és azt hiszem, hogy a második dobással vesztettünk el azt a szart, amit aztán átfésülős módszerrel úgy kb. 20 perc alatt meg is találtunk. a sikeren felbuzdulva a második forduló hetedik dobásánál ismét elveszítettük, ezúttal megközelítőleg 40 perc alatt találtuk meg a szabadifürdői strand egyetlen mélyebb részén, lilára fagyva.

minden rémesnek, unalmasnak vagy akár utálatosnak tetsző részlet ellenére, élvezetes hétvégénk volt.

miután apám felébresztett f9-kor, mondván, hogy végzett a piacon és 15 perc múlva megérkezik hozzám és akkor mehetünk a nővéremhez és esetleg megcsinálhatnám neki a halat, de nem ér rá sokáig és kapukulcsot sem hozott, szóval le kéne mennem elé…és és és keljek már föl és kapjam össze magam és tornázzak, meg zuhanyozzak, de gyorsan, de azért ne kapkodjak, nem rohanunk és vegyek be egy c-vitamint is közben.

egész éjjel macskákkal viaskodtam álmomban,  ami nálam a klasszikus A kategóriás rémálom, úgyhogy a hajnali  (5.50-6.20 Á elindul dolgozni) alvás-megszakítás után visszaájultam.

apu jött, anyám küldött nekem egy adag ratatouille-t, aminek a felét apám belelögybölte a szatyrába, aztán gyorsan kitakarította, míg én lezuhanyoztam és félálomban elindultunk a nővéremhez gyerekezni, ahol véletlenül csináltam egy kétfogásos ebédet is (gyömbéres-morzsás nyelvhal sült répával és póréhagymával, tejszínes cukkinis zöld metélt). amint elkészült el is jöttem, villamosoztam haza, felnyaláboltam és pakoltam a lecsós szatyorba az életben tartott négyféle fűszernövényt (bazsalikom, rozmaring, zsálya, oregano) és elindultam M-hez a Damjanich-ba, hogy ott elfogyasszam az általa készített ebédet – meglepő módon cukkinis tésztát -, cserébe az ajándék növénykékért.  anyám is odajött – tiszta családi nap! -, egy darabig vinnyogva röhögtünk a Xanaxos doboz felett, aztán legyalogoltunk a Dévaiba.

a Lehel piac istenien elviselhetetlen így délután 4 és 5 között, de azért megküzdöttem a testes-verejtékes anyukákkal és szereztem egy csomó finomságot a hétvégi balatonozáshoz.

most itt ülök a gép előtt, a szatyorból még nem pakoltam ki, úgyhogy nem kizárt, hogy megromlik a juhtúró és a vaj is, összenyomódnak a paradicsomok, de egyelőre leragad a szemem és még be sem ágyaztam és át sem ültettem a növényeket az erkélyen, be sem raktam a mosást és nem utaltam át a csekkeket, nem csináltam meg az ütemezést, amit ma meg kellett volna és egyáltalán a rohadt életbe, legszívesebben lefeküdnék olvasni a Nádast, aztán valószínűleg a harmadik oldal felénél elaludnék és ma már nem ébrednék fel.

…

…a tuti fosáshoz?

hideg uborkaleves  erkélyen nőtt kaporral, ajváros abonett, lila káposzta, kovászos uborka, kemény t és egy kis pohár narancslé.

1. változtatás: ékezetek használata, hátha így jobb – mindenesetre nehéz visszaszokni

2. elhatározás: tárgyilagosság, rendszeresség, hatékonyság

3. tematika: ami eddig is volt, kiegészülve egy-két kézzel foghatóbb gasztronómiai vagy kulturális beszámolóval/ajánlóval

4. ami ugyanaz marad: betűtípus, betűméret, a formák, én

5. ami alakul majd: technikai fejlesztések a blogon, átkötések, mit tudom én, hogy még mi, de majd útközben

6. megpróbálom nem hitegetni magam, hogy ezúttal menni fog, kitartóbb leszek és nem erőszakolom, ha nem megy – bár így már a kettes pontot ki is törölhetem

(a francba, nem tudom a betűtípust átállítani, átalakult ez a szar szerkesztő felület. na most dől be a négyes pont is)

tobbszor gondosan megszakitott ejszaka utan, korai ebredes. egy jo darabig meg fekudtem es figyeltem a halak levegoztetojenek bugyborekolasat es kerdesek szazait tettem fel magamnak. elso es legfontosab: miert nem tudok aludni? aztan: vajon mi nyugtalalnit? talan az el nem vegzett, be nem fejezett feladatok nyomasztanak ilyen koran reggel?viszont nem faj a fejem, csak rettenetesen szedulok, ha megmozdulok. inkabb nem mozdulok. azt hiszem a frissem mosott ruhak atvettek a fokhagymas csoben sult cukkini-padlizsan-paradicsom-mozzarella-capri illatat, szenzacios. kesz mazli, hogy nem forditva tortent. 6:23-ra vegervenyesen elszallt az alom a szemembol, na nem azert mert kipihentem magam, hanem mert iszonyu nyugtalan lettem valamitol. felkeltem. jarkalj csak…mostanra 3 pohar elottem: egy tea, egy aspirin c es egy calcium pezsgotabletta vizben feloldva. dolgozom. a gep elott ules megy, de nagyobb mozgasra keptelen vagyok. a blognak lehet koze az almatlansagomhoz? a hal hasal az akvarium sarkaban, rettenetesen felhizlaltam.

“Házi körkép nem teljes, se felsőosztályi, se proli, a háziállatok nélkül, és persze osztályjelképeknek értelmezhetők maguk a háziállatok is. A kutyák mindenekelőtt. Annál előkelőbbek, minél inkább a haszontalan vadászatokra, azaz Angliára utalnak. A kutyák közt is nagykutyák tehát a labradoriak, vélsziek, angol vizslák, kajtászebek, afgán agarak. Igazi felsőosztályi mindjárt egy falkát tart belőlük…Mutatósabb, hangosabb is a macskánál, egyebek közt ezért is alkalmas az osztályzászló lengetésére…A felsőosztály macskái általában a pincsikkel egyértéküek és ajánlatos, hogy távoli tájakról származzanak… A középosztály a sziámi macska kedvelője, a proli a cirmosoké és “cic-cic”-nek szólítja őket. A kalitkás madár tőrőlmetszetten középosztályi jelenség, az akváriumi hal felsőproli. Minél több “természetes” holmit tetszik az aranyhalaknak a víz alá süllyeszteni – gályát, sellőt, óriáskagylót -, annál prolibbnak tetszik lenni.” – Paul Fussell: Osztálylétrán Amerikába

szerencse, hogy par hete nem vettem meg azt a kalozhajot a halaknak

elso manko a datum, az ido pontos meghatarozasa: ma oktober 26-a, hetfo van, egy nappal az orak visszaallitasa utan vagyunk. ekkora szunet utan kell meg egy manko, az idojaras: igazi osz van, szemerkelt, szurke volt az eg egesz nap, se nem kulonosebben hideg, se nem meleg, egyszeruen oszi, unalmas. most hogy negy ponton tamaszkodom, johet a nap vazlatos felepitese: kesei ebredes, hosszas nyuglodes, tea, szilvi elvitte a varrogepet, redony sokaig nem akart felhuzodni, alma a zuhany alatt, indulas, ket ismeros a jaszai mari terig, gyogyszertar, szeraj, villamos, szokott hely a toronyban, tompa zugas a fej jobb feleben – allandosult 5 napja, kevesse hatekony munkavegzes, hazaut, sutes, mosas, hiszterikus szuloi latogatas, szamitogep, zene, semmi szokatlan. ezek utan kene kiegeszitenem az egyes torteneseket jelzokkel. nem vagyok biztos benne, hogy akarom ma ezt. talan majd holnap. elsore eppen eleg volt. persze kar lenne elfelejteni a mat: a bacsit a gyogyszertarban, aki annyit mondott csak, hogy a ’szokasosat’, majd kenyszeredett mosoly mindket reszrol; szeretem a gyogyszertarak szagat. a villamos a foghijas koverrel, aki akkorat asitott rofogve, hogy csunyan kellett raneznem, ezert mint egy neveletlen kisfiu gyorsan bocsanatot is kert tolem, majd megszamolta a penzt a zsebeben (2700 es 6-700 aproban). a kozert elott kikotott felpuffadt terrier, akinek a gazdaja pont ugyanugy nezett ki. az uj tabla az egyik villanyoszlopon: Sissi Hotel – senki nem fog ra felfigyleni, mert kb20×8 cm . a duplajara duzzadt aranyhalak az akvariumban hasalva, a leheto legnagyobb szanalmat valtjak ki belolem. amugy minden a szokasos, legalabbis ahogy az utobbi idoben szokasossa valt. rutin. hatfajas, felig bevetett agy. a vazlatolas mar megy. eleg is lesz. sokadik nekifutas a hosszabb hallgatas utan. jon meg kutyara der.

silence is sexy