L es MMIX

Alberto Moravia: A megvetés

Riccardo Molteni, a becsvágyó drámaíró, hogy feleségének biztosítsa a kényelmes polgári jólétet, s megteremtse irodalmi munkásságához az anyagi függetlenséget, irodalmi bérmunkára vállalkozik: filmforgatókönyveket ír egy sikeres és gazdag producernek. Imádott felesége azonban - s éppen a kecsegtető jólét küszöbén - fokozatosan elhidegül tőle. Miért változott felesége szenvedélyes szerelme közönnyé, megvetéssé? Riccardo lázasan gyötrődve keresi az okot, mígnem egy drámai jelentesorban minden megvilágosul előtte.

Moravia ezúttal is alaptémáját, a férfi és nő viszonyának ideiglenességét, a tartós kapcsolatra való képtelenséget ábrázolja, pontos lélekrajzzal mutatva be, hogyan támadnak apró repedések a mindennapi élet, a szokások felszínén, miképpen romlanak meg az elemi állapotukban tiszta érzések, s mint válik két ember kapcsolatában tragikussá mindaz, ami korábban feloldódhatott a szerelemben. A történet csupa drámai feszültség, valósággal sodorja az olvasót a végkifejlet felé.

Felállsz az asztaltól és kimész a kávézóból, majd rágyújtasz egy cigarettára. Nem is dohányzol, de megteszed, mert jól mutat és közben nézheted magad a kirakat üvegében és rájössz, hogy helyes amit csinálsz és csak a napszemüveg hiányzik és kész, már nem is te vagy, már nem is ott vagy, ahol vagy, hanem vissza- illetve előrementél az időben – tetszés szerint. Zsebre vágod a kezed és elindulsz balra, nem, inkább jobbra. Csak azt érzed, ahogy a meleg szél nyaldossa a hajad helyét. Tegnap kopaszra vágattad és tudod, hogy ennek így kell lennie, mert most minden megváltozik, a fizimiskád, igen az is. Elindulsz, ez már nem a Ráday, hanem az Erzsébet-híd és csak mész át Budára. Középen megállhatsz és beledobhatod a félig szívott cigarettát a Dunába. A Duna teljesen fekete már, de fenséges és a vízszint legalább 15 méterrel magasabban van mint 20 éve. Miért pont 15 és 20 – tetszés szerint variálhatóak a számok is, nincs jelentősége ennek se. Izzadsz és az ingeden folt jelenik meg vagy talán már régóta ott van mert 37 fokban az ember izzad, bár azt várnád, hogy ilyen melegben megszárad a póló azonnal, amint nedves lesz, de nem. Ebből azonnal rájössz, hogy valami nem stimmel, itt valami nagyon nincs rendben.
   (2005.05.28. 19:20) 

amikor az ember már kezdi azt hinni, hogy változás történik, jön és visz… akkor elbizonytalanodik, hogy vajon elég erősen fúj-e a szél, mert azt tudja, hogy a Duna felé sétálva, egy-egy sarokra elérve meglegyinti a vízszagú levegő. Attól függ hányszor jár arra, hányszor választja a talán hosszabb utat, heti egyszer, kétszer, négyszer. Mostanában gyakran ment a szélnek, de a héten nem megy többet. Tegnap egyszer érezte arcán a hűs pofont, de tudja, hogy többször nem lesz ilyen…mert azt hitte erős szelet fog ki, ami felkapja, magával cibálja, megszaggatja kabátját, csatakosra borzolja haját, kifújja arcát….nem fújt ilyen erősen a szél, s a lány elkeseredett, nem megy többet a Duna felé a szélért, nem hiszi… mától nem lesz sarkában a szél, mától nem lesz a szél sarkában.

“Langyos szélben nagyokat sóhajtva járok utamon a Körúton. Minden zaj megszűnik, csak a zene szól a fejemben. Megőrültem. Nem baj, ez kívülről nem látszik. Ismert utcák sarka fordul ki a Nagykörútra és feltűnés nélkül belehemperegnek a meleg aszfaltba. A házak is puhábbak ma este, mint máskor. Tudom, hogy könyékig nyúlhatnék a falba. Esztelenség lenne. Pozsgás arccal lépkedek lassan, határozottan, de nem tudom az út melyik oldalán. Mindkét oldal a másik és egyik sem az. A felfedezés gyönyörűséggel tölt el, mert én itt még talán sosem jártam. Mennyi ember! Hol vannak ezek nappal? Ilyenkor bújnak ki a földalatti lyukaikból és rácsodálkoznak a felismerhetetlen utcákra. Hol alszanak ilyenkor a galambok? A legyek és mások hová mennek ilyenkor? és A szúnyogok?”(valamikor 2005 nyarán)

no comment…

hová lehet sok képet felrakni?hogyan, mikor, mennyiét?  

hálás voltam, hogy egy ‘viszonylag’ monoton munkával indíthattam a napot: A4es lapok hajtogatása a “csupán arról van szó”, másodszor pedig a ”kezdeményezés?” kezdetű soroknál behajtva, mindezt 144szer.

Aztán átugrottam az Iparművészeti Múzeumba egy milliós ’szönyeggel’ a hónom alatt és közben elhaladtam az Angyal utca sarkánál, ahol hirtelen erősen szúrt a napfény és alig láttam a szélben kecsesen lengő ‘PACE’ zászlót és, hogy e békével telített tavaszi pillanatot fokozzuk 4 galamb repült át aszínen jobbról balra és én már boldog is voltam…   A múzeum zárva volt, de nekem nem a főbejárat kellett, hanem a titkos ajtó a kis utcában, ahol bevittem a szajrét  és átadtam, eredeti állapotban, közben persze majdnem öszetörtem egy Iparművészeti Múzeum makettkát, ami a földön hevert egy 1*2méteres területen, üvegburával letakarva, azonban  a búra annyira tiszta volt, hogy nem is láttam és belerugtam…(kétszer) Míg az átvételi papírt fénymásoltuk a tejüveges udvari ablaknál megjelentek…

Ma volt szerencsém a Nyugati pályaudvari nemzetközi váróban eltölteni 1,5 órát zágrábi jegyek váltása céljából (nem nekem). Éreztem a kórt, ahogy már évekkel ezelőtt eluralkodott a termen. Emberszabású galambok surrogtak bent és fejüket kicsit billentve tipegtek át a teret kétfelé választó plexi paraván alatt. Felfordult a gyomrom. Az egyiknek üzentem, a szememből ezt olvasta ki: ”nem vagyok jó kedvemben, tágulj innét, hajolj meg és irány a túloldal!” - megértette.

Hazafelé áthaladtam a nagy kedvenc nyugati aluljárón, de oda is követett a klán két berepülő alakulata. Elsuhantak a fejem felett és egyenesena ‘büfé, bisztró’-nak csúfolt talponálló küszöbére szálltak le, ahonnan be is mentek egy hurkára…Menekültem. Láttam a lift nélküli aknát és tudtam ott is ők az urak, nektek talán még fel se tűnt…

Ma este Depeche Mode koncert…

sokablakos irodában ülve bámulom a jóidőt, de csak az üvegen keresztül, ha kinyitnám valamelyiket feltételezhetően az összes papír lerepülne az összes asztalról. Itt ugyanis (vehetjük irodai, kollektív hiányosságnak) nem ismerik a papírnehezéket. Ha akarok persze kisétálhatok a tetőre, ahonnan magamba szippanthatom a IX. kerületi friss építkezések és nem friss építők illatát. Meglepően kék az ég, már-már barcelonai hasonlatra hajlanék, de ott még nem tartunk…

de hogy jövök én ahhoz, hogy szürke iratkukacként, csinovnyikként, sercegő klaviatúrával, a zárt ablakok mögül a tavaszt éltessem?! üss a kezemre vagy a számra!

Julio Cortázar: Nagyítás  -  a mai napi olvasmány

tegnap este hegyre mentünk, gondolkodni sörrel (amit nem szeretek), cigarettával (amit nem szívok) gondolatokkal (amik rendezetlenül tolongnak, de legtöbször bentragadnak)

vajon hely és idő, társaság és állapot függvénye-e, hogy egy adag őrület, egy megállíthatatlannak tűnő gondolatár kiszabaduljon? ugye nem.

De tegnap este mégis felszabadultunk és jött, áradt a sok foszlány. Boldogan konstatáltam, hogy talán nem is fázom, ha nem gondolok rá, nem kell mindent a nevén neveznem, ahhoz, hogy azt mellettem megértsék és további asszociációkra gerjesszem beszélgető partnereim. Egy pillanat műve volt hogy összeraktunk egy új világrendet, egy új életlehetőséget, egy új fajt, elméletek százait. Egy új szorosabb barátságot hétről hétre, évről évre. (Szőke testvéremmel bár különbözünk, mégis egyek vagyunk ilyenkor) Nem esett nehezemre bevallani ott a város felett, hogy nem tudok mindig kifejeződést találni elmebajomnak, nem tudom kiköpni a napi méregadagot a betonra és csak gyűlik. Akkor jön egy ilyen este és egy hétre való ‘mocsoktól’ megszabadulok és boldog vagyok. Mert legyen nálam mindig papír és toll, diktafon vagy üljek a gép előtt, nem álltam még e keringési pályára, hogy kiadjam, ami bent van, hogy mondjam, ami elsőre jön, leírjam és segítsek magamon. Mert sajnos ha késlekedem a rögzítéssel, elvész valahol a rengetegben a sok értékes és persze (másoknak esetleg) értéktelen csepp.

Elnézést…köszönöm

 (Kamikaze: 3 cl vodka, 1 cl Triple Sec, 1 öntet citromlé. Shakerben összerázzuk, majd koktélos pohárba szűrjük.)

 -Kutyák és pávák fertőződtek meg Indiában
-Madárinfluenza Dániában és Izraelben
-Madárinfluenza: Szerbiában gyanús tünetekkel vizsgálnak egy fiatalt
-Hollandia: oltják a szárnyasokat
-Madárinfluenza: Járvány esetén minden finn kap oltást
-Madárinfluenza - több millió dolláros támogatásra pályázik Mo.
-Study finds mutations needed for bird flu pandemic

 Tombol a madárfrász, de ugye senki nem akarja félremagyarázni ezt az egészet?! Amikor pár napja (2006. március 13, hétfőn Kezdődik…c. ’cikkemben’) közzé tettem pár baljóslatú, bár jelentéktelennek tűnő adatot, szolidan próbáltam felhívni a figyelmüket.

“A madárinfluenza egy betegség, amit több vírus is okozhat, amelyek egyébként az influenza altípusai. az influenza altípusa a H5, és ezen belül egy vírustörzs a H5N1!” (utólagos elnézést az esetleges félrevezetésért, én azonban ezúton jelezném, hogy a cikknek címet adó H5N1= Hattyú-kamikaze csoport; köszönet a bejelentkezésért és a fontos ismeretanyagért, javítás beszúrva, de kár, hogy mindezt név nélkül - a szerk.)

A kór terjesztését Európában magára vállaló hattyú és réce szeparatisták elsőként jelentkeztek a feladatra, ártatlan és fedhetetlen múltjuk biztos palástja mögé rejtve gyilkos szándékukat. A Nemzetközi Madár Egylet és Védszövetség újonnan kinevezett vezérkara egy drasztikus döntést hozott 2006-ra, - ennek isszuk mi a levét többek között és mára már egész Európa – megalapították a Hattyú-kamikaze csoport néven futó Fertőző Alakulatot.
A hatalomátvétel előkészítésére az emberiség megtizedelését tűzték ki elsődleges céljuknak.
Ismét felhívnám figyelmüket, hogy minden megjelenő álhírnek van valós tartalma.
A kínai galamb-klán tagjai vállalták magukra a második hullám levezénylését, ez azonban egyelőre várat magára…
Ne haragítsuk magunkra jobban a szárnyasokat!

a mai napról vázlatpontokban:

- sikerült a városon átvonulnom 3 db kicsi, horgászoknak való székkel, amit pattanásos tizenévesek megmosolyogtak a metrón, egy bácsi pedig együttérzően bólintott - többen is félreérthették. Nem a Nemzeti Múzeum elé mentem jó előre, kereplővel a zsebemben, szendviccsel a táskámban, bőrkesztyűben

- mákos tészta volt ebédre, nem győztem utána mosolyogni - egy munkahelyen ez, hát… otthon még belefér, de így…összeszorított szájjal, enyhén a padló felé fordított arccal beszélgettünk ezután

- squash és szauna. egy fiatal párocskával folytatott beszélgetés, egymás izzadságában párolódva, kínosan, bájosan, gyűlöletesen.Egy újabb haszontalan és fölösleges párbeszéd, melynek foszlánya is szemét, izzadtságszagú, erőltetett böffenet - bocsánat

- éljen holnap március 15. :sokáig alvás, ebéd rokonéknál, kutyázás. Esetleg a késő délutáni események szöveges megörökítése, dokumentálása, majd este pamfletek terjesztése elmaradt álbeszédekkel, ezzel fokozva a feltételezhetően uralkodó ….(ítélje meg ki-ki maga) hangulatot

- egy tavalyi írással kedveskednék pár soral lejjebb…