felállsz és kimész…
Felállsz az asztaltól és kimész a kávézóból, majd rágyújtasz egy cigarettára. Nem is dohányzol, de megteszed, mert jól mutat és közben nézheted magad a kirakat üvegében és rájössz, hogy helyes amit csinálsz és csak a napszemüveg hiányzik és kész, már nem is te vagy, már nem is ott vagy, ahol vagy, hanem vissza- illetve előrementél az időben – tetszés szerint. Zsebre vágod a kezed és elindulsz balra, nem, inkább jobbra. Csak azt érzed, ahogy a meleg szél nyaldossa a hajad helyét. Tegnap kopaszra vágattad és tudod, hogy ennek így kell lennie, mert most minden megváltozik, a fizimiskád, igen az is. Elindulsz, ez már nem a Ráday, hanem az Erzsébet-híd és csak mész át Budára. Középen megállhatsz és beledobhatod a félig szívott cigarettát a Dunába. A Duna teljesen fekete már, de fenséges és a vízszint legalább 15 méterrel magasabban van mint 20 éve. Miért pont 15 és 20 – tetszés szerint variálhatóak a számok is, nincs jelentősége ennek se. Izzadsz és az ingeden folt jelenik meg vagy talán már régóta ott van mert 37 fokban az ember izzad, bár azt várnád, hogy ilyen melegben megszárad a póló azonnal, amint nedves lesz, de nem. Ebből azonnal rájössz, hogy valami nem stimmel, itt valami nagyon nincs rendben.
(2005.05.28. 19:20)
