L es MMIX

szombat este van. kisimultam a délutáni alvástól és amolyan esti “frissen és üdén” ülök a gép előtt és rontom a szemem, ahelyett, hogy bedugnám a fülembe a zenét és bicikliznék egyet a parton. Kiwis Activia papírja kunkorodik az asztalomon, egy két pipike (az a kedves drótcsőrű húsvéti díszítőelem, amiből van vagy 20 a szobámban - egy kosárnyit vettem belőle) fetreng nyakatörötten, műkönny, CDk, gémkapcsok (tegnap kiszóródott), egy hamutálnyi aprópénz, és 327 db papírlap. tehát itthon vagyok és használom a asztalom, kupleráj van és béke. Új tartós elemek (AAA, long lasting energy every time) a klaviatúrába. Egy hímivarsejtet formáló üvegcse, 4cl gerjesztőszerrel  (kék fröccsentett műanyag, 3 éve kaptam, szerintem már romlott). Ami persze ehhez még jár, a POR. Ágyam gondosan letakarva (nem általam én nem vasalom 10 percig simogatva a takarót és nem ügyelek arra, hogy ugyanannyira lógjon le a szélén, nem,az nem én vagyok, az az anyám) rajta medve nyúl és görény.

nyílván csak akkor szóltok hozzá, ha van mihez. várok…

ui.: a kép és a cím nem kérdés, hogy kinek (R), köszönöm a zenét

Pontok

-      Mit jelentenek a pontok?
-         Talán bizonytalanságot.
-         Bizonytalanságot?
-         Igen, de az is lehet, hogy bizonyosságot.
-         És azt honnan tudjuk, hogy melyiket?
-         Nem tudjuk. Mást is jelenthetnek.
-         Mit?
-         Űrt. Kitöltendő, kifejezhetetlen, leírhatatlan űrt.
-         Ez tetszik.
-         Tudom.
-         Űr. Hiány. Vágy. Kifejezhetetlenség.
-         Igen, de ezek is csak szavak.
-         Olyan szavak, amik helyett állhatnának pontok.
-         Akár.
-         Így? …………
-         Igen.
-         Szeretem a pontokat. Mindent helyettesíthetnek. Mindent.
-         Ugyanakkor semmit. Ha pontokat látok, elgondolkozom. Vajon mit jelentenek a pontok? Bizonytalanságot, bizonyosságot, űrt, valami kifejezhetetlent esetleg? Vagy kérdéseket, amik bennünk felmerülve nem kapnak választ sehonnan?
-         Minden pont egy üzenet.
-         Valóban? Mit üzennek a pontok?
-         Azt üzenik, hogy van ott még más is…
-         Befejezetlenséget?
-         Igen, talán.
-         Én is szeretem a pontokat…

  (2005.08.15.)

Felka utca-Árpád híd-Kelenföld-Felka táv tegnap esti biciklis megtétele után bátran állíthatom, hogy a tavaszi sportszezon megkezdődött. Lüktető combbal, izzadt homlokkal, fejjel, törzzsel érkeztem haza, teljesen feldobva. (aki meg tudja mondani, hogy ez kb hány km, annak hálás lennék) Minekutána nagy lelkesedésemben és minden jóra kihegyezve elkezdtem légyre vadászni a szobámban. Már aludt, mert hiszen sötét volt nálam. Egyébként rettentő dolog, hogy valószínűleg számtalan bogár-rovar alszik velünk a lakásban, a porcicákról nem is beszélve. Szóval felkaptattam az ágyamra, hogy a könyvespolc feletti legyet és légyárnyékot odébbkenjem (bár nem akartam megölni…nem is öltem meg egyébként, de ahogy közeledtem feléledt a gyilkos ösztön). de a légy gyors állat még akkor is, ha épp akkor ébredt és tovaszállt. Én meg szórakozottan, csalódottságot nem ismerve gondoltam leszökkenek az ágyról, talán fél lábra…elfelejtettem, hogy x kmt tekertem? a talpam után rögtön a tenyerem is a padlót érintette, és ez utóbbinak hála nem törtem be az orrom. Feltápászkodtam és jót röhögtem a gumilábaimon, na meg ezen a mutatványon, amit sajnálok, hogy senki nem látott…

jól vagyok azt meghiszem, nyomom tekerem a mókuskereket!

Tessék szabadtéri kávézni, olvasni! Biciklizni!

http://www.criticalmass.hu/

az őrület határán vagyok olykor, úgy érzem, a hám, aminek végét eddig póznákhoz kötötték, most szétfeszül a hátamon és szabadon belerohanhatok a világ nagy erdejébe, ahol millió szagot, illatot találok majd. Lihegve rohanok a formára vágott sövénykerítés mellett várom a végét, ahol már nincs a természet fazonja igazítva, vár az orgia bent a város széli erdőben. Néha vakkantanom kell, mert ki-kiszabadul a nagy boldogság egy kis hangdobozba csomagolva, szimatolok, csaholok, fülem földre lóg, istenem…nem hiszem el ennyi minden van itt. összegyűlik a nyál a számban!ennyi szag! ennyi öröm! ilyen önfeledt kutyaélet! odaérek és megnyugszom, amint a tüdőmben érzem az élet illatát. tudom, hogy képtelenség ennyi jót befogadni egyszerre, de habzsolom majd.

itt ülök egy tisztáson csordultig telve illattal, boldog szabadsággal, fülemben bogáncs, toklász, minden mi gaz terem, nyálam földig lóg. Ennyi lett volna, ezt kartam ennyire? Igen. Most jó, jól vagyok. Kimerültem. Miért ülök itt? kezd sötétedni. mire várok még? tudom már. Arra, hogy meghalljam a legfontosabb dolgot az életemben: ”Hol vagy? Gyere. Hozzám. Nem szégyeled magad, hogy ilyen messzire elkóboroltál, a frászt hoztad rám. Gyere menjünk haza. Mi lenne velem nélküled?”. kattan a hám kapcsa és boldog vagyok.

mérhetetlen fáradságomban azon gondolgodtam, mire is vágyom. nem igazán tudom. talán nyugalomra, csendre, esetleg zenére a háttérben, egy langyos - inkább meleg - kakaó. megfáztam ma miskolcon, ezért forró lábvízre is vágyom, meleg köntösre, meleg kézre, illatos hajra, egy nyakra… elaludni egy film mellett

Zeneakadémián indult a nap Schumann IV. szimfóniájával, a szokatlannal…                                                                       Sokan elaludtak, pedig ha más nem az épület belseje leköthette volna őket. Nappal annyira más, betűz a nap az ablakokon, erős fény van, minimális ünnepélyesség.                                                                                                                         Egy esti zongorakoncert viszont, istenem… mikor legutóbb ott jártam lázam volt, minden vibrált az arany levéldíszítés a mennyezeten, mint a bécsi Szecesszión. Aranyhalak voltak, cikáztak a sötét, rosszul megvilágított magasztos plafonon, hátukon meg-megcsillant egy-egy eltévedt verejtékcsepp mi lázas homlokomról csepegett felfelé és táplálta a fekete hangtengert. Lüktetett a halántékom, a szemem, fulladtam, 38,6 legalább, felkúszik szép lassan a láz…a zongora csak szól, zsibbad a lában, izzad a tenyerem, jéghideg minden…mindjárt vége, a halak is elúsztak, kisimult a mennyezet, az arcom           

de ma nem, délelőtt volt , mindeki szavazni volt vagy ment ezután, sok volt a duma, a piszmogás, dobtam volna előre a táskám a két sorral előrébb ülő                      micsoda??! bogárkörmű emberhez, aki végig a kezéből kinőtt fényes kis bogárlábakkal vakarta az arcát…mi van? mi az ott? ki kell mennem…        hányok különben. megyek eszem egy kis puncstortát, mert az passzol a rózsaszín kord zakómhoz…                                                                  hazafelé massive attack, nárciszok               

  1 kg kenyér, 4 Activia (ne natúr), paradicsom, padlizsán, juhtúró, teavaj, wc papír, 100as zsebkendő,  étcsoki tortamáznak, zeller ( egy nagy fej, levesnek), fogkrém, reggelik

ehelyett: kétféle ömlesztett sajt, zsemlemorzsa, tehéntúró (gondoltam lehetne túrógombóc), tejföl, narancslé, konzerv thai leves bambusszal, kaukázusi kefír, 4 zsemle…

 tulajdonképpen rá kellett jönnöm, hogy az ágykeret tényleg haszontalan dolog mindamellett, hogy sok helyet foglal vertikális irányban, nehéz elhúzni mert akkor nekiütközik a könyvespolcnak. gyűlik alá a sok cica. nehéz kicserélni a gumis lepedőt és ami talán nem mellékes, állandóan kékre, zöldre, liláre és feketére verem benne a lábam. Az ágyletakarás is külön műfal nálam. egy szó mint száz remek érzés véletlenül megbótlani, érezni, ahogy bizonytalanná válsz és pofával az ágyra zuhansz, de nincs ott semmiféle keret, csak egy matrac, rugónélküli, félkemény matrac…