Thursday, May 25, 2006

kövesd!

- túl gyorsan megyünk azt hiszem
- nem, mindjárt jön egy bal kanyar, ha ott elveszítjük őket…
- akkor?
- akkor megint nem kerülünk közelebb egy lépéssel sem…
- de szerintem túl gyorsan mész, lassíts és válts vissza!
- ne mondd meg nekem, hogy mikor váltsak hova, ne mondd nekem meg, jó?!
- jó, higgadj le és menj lassabban!
- ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak! inkább hallgass!
- miért így reagálsz? nem piszkálni akarlak!
- 25 éve piszkálsz és megmondod mit ne csináljak, mit csináljak és azt hogyan! elegem van ebből! most is azt hiszed okos vagy, mert tavalyelőtt megszerezted a jogosítványt! 32 éve vezetek, érted?!
- de értsd már meg, hogy túl gyors, észre fognak venni…
- ne legyél már okosabb mindig!
- vigyázz! –
izzadt jobb tenyerével a műszerfalnak esett, kattant egyet a válla és a könyöke. a párás hátsó ablakokon nem lehetett kilátni…
Posted by at 22:42:12 | Permalink | Comments (5)

Wednesday, May 24, 2006

gránát

senki sem tudja, hogy került oda az a gránát… senki sem tudja mit is tépett le tulajdonképpen. ha benézel oda, balra, látod? ott vannak, már jött két új alak, 40 perce figyelem őket, suttognak. az egyik felemelte a hangját egy pillanatra, de aztán visszafojtotta. nem hallok semmit, nem merek közelebb menni. talán onnan fentről, felmegyünk, valahol csak be lehet jutni. persze nincs garancia, hogy ki tudunk jutni a tetőre. mi volt ennek a helynek a neve? emlékszel? nézd elindultak, vissza a kocsikhoz. ott fogják hagyni, nem szólnak róla senkinek, talán magukkal viszik…ezek a régi sínpárok, ha rámész a kocsival, hangtalanul haladhatsz…egykor itt villamos járt, emlékszel? siessünk!


 

Posted by at 17:30:26 | Permalink | Comments (2)

Thursday, May 18, 2006

Suzuki DR-Z400

-         tudod azt szeretem benned, hogy te nem változol ’igazán’…
-         nem változom? egyáltalán nem?
-         úgy értem, az én szememben nem, mindig ugyanolyan maradsz
-         mindig ugyanolyan?
-         mindegy, hogy nem találkozunk egy hétig, egy hónapig, fél évig, akár 2 évig, úgy érzem, ugyanonnan folytathatjuk, ahol abbahagytuk…
-         mint mikor megszakad a telefonvonal, azonnal visszahívsz és azt mondod, „hol is tartottunk?+?
-         pontosan, ezt érzem és azt hiszem ez már nem változik meg soha
-         ennek szívből örülök, legalább tudom, hogy vannak vonalak, amik sosem szakadnak meg…a látszat ellenére sem
-         igen.


 (Gyulának. 2006. május18. csütörtök délután)

Posted by at 18:09:23 | Permalink | Comments (5)

Wednesday, May 17, 2006

P. és a lakóközösség I. (2005)

-         …már megint az a rohadt korcsuk pisált a liftbe!
-         Nem hinném, majdnem egy hete halott.
-         …akko’ nem az volt, de valaki odapisált, annyi szent!
-         Igen, lehet, hogy igaza van.
-         …hát, biztos, hogy igazam van. A kurva életbe! Aztán megint nekem kell felmosni.
-         Sajnálom, nem mi voltunk, ha akarja majd felmosom én.
-         …még az hiányzik, hogy elvegye a munkám. Azé’ fizetnek ebben a redva házban, hogy kitakarítsam, de pisálásról nem volt szó.
-         Igen, gondolom. Viszontlátásra.
-         ..ja, maga elintézte, mi?!

Posted by at 20:14:24 | Permalink | Comments (2)

Monday, May 15, 2006

Győri lá/iz-zadás


 
Feszült arcok, karikás szemek, kényelmetlen nyári szandálok, melegtől beledagadt lábujjak, festett lábkörmök, feszes vászonnacik, átizzadt felsők, jó esetben nyári rossz esetben téli öltöny, nyloning. Szétgyűrt jegyzetek, nevetségesen sokféle puska, de mindegyiken ugyanaz a nevetségesen rossz jegyzetmásolat lekicsinyítve.
Két turnus, az első brigád dől ki az ajtón, de a második már nyomul be. Egy vadidegen félhalkan odadobja nekünk:
-       hátra üljetek! Végig elöl ül, lehet puskázni… van puskátok? Kell? Nekem már úgysem kell, szépen kimásoltam.
-       nem, nincs, köszi, nem kell. Előre ülünk.
 -       ..ja, aki tanult annak könnyű!
Na és akkor ilyenkor kell hallgatni, nem mondani semmit, esetleg mosolyogni, majd nyugodt, kisimult arccal legelőre ülni. Mi ez?! Háború?! Kicsiben. Mikor újak kerülnek a frontvonalra az előzőek átadják a még működő fegyvereiket?
 Aztán jöhet egy kis szóbeli a szertárban, 5 ember 4 szék, a tanár majd áll, míg mi kidolgozzuk a tételeket. Első felelő, remegő kezek, remegő papírlap, tolla a földre esik, fogalma sincs a tételről, a tanár közben a szekrényben pakol, zacskókat zörget, szerencsétlen gyöngyöző homlokú első felelő kétségbeesett pillantásokat vet ránk, kérdez némán, alig mozgó szájjal, ragacsos tenyérrel. Szolid, lesajnáló mosolyt kap tőlem. mégis mit gondol? Alig 6 négyzetméteren vagyunk öten, abból egy tanár.  Izzadj csak halálraítélt!
 Felszabadult jegybeíratás másik szertárban, dolgozat kikeresése kupacból, dolgozat leejtése tanári asztal alá, négykézláb bemászás tanár(nő) asztala alá, közben kínosan kacagva annyit mondani: mindjárt meglesz, elérem.
-       Jó lesz a négyes vagy kérdezzek még?
-       Ó nagyon jó, köszönöm, ma nem vagyok már kapacitálva újabb vizsgakérdésekre. – kínos, félszeg (talán megengedhetem magamnak) mosoly, hajigazgatás, mászáskor felcsúszott póló lerángatása.
-       Rendben, ahogy gondolja. – lekezelő, már nem is igazán nekem, hanem a szertárnak címzett válasz.
Na haza! elég! Tejeskávé, kiszáradt büfépogácsa.
  
Posted by at 20:55:18 | Permalink | Comments (3)

Wednesday, May 10, 2006

Könyvajánló / azonosság

Milan Kundera: Azonosság
  „A kudarc nem a tanulmányaim megszakítása volt, az ambícióimról tettem le akkor. Egyszerre ambíciók nélküli ember lett belőlem. Ambíció híján pedig nyomban a világ peremére szorultam. És ami még rosszabb, egy ízem se kívánkozott máshová. Annál is kevésbé, mert nem fenyegetett a nyomor. De ha valakinek nincsenek ambíciói, nem törekszik a sikerre, az elismertségre, annyi, mintha a szakadék szélén táborozna le.”  Ui.: kiiratkozom a KVIFről (Kereskedelmi Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kar), ismét betelt egy pohár, nem hozom magam többet ilyen helyzetbe…
Posted by at 18:56:39 | Permalink | Comments (6)

Tuesday, May 9, 2006

parole, parole, parole


Miért nem emlékszem a 20 perccel ezelőtti gondolataimra…miért nem tudom sokszor az álom és valóság közti különbséget…csak azt hiszem, hogy valamit mondtak nekem, pedig nem, csak hallani akartam? Válaszolok valakinek, reagálok egy olyan mondatára, ami soha nem hangzott el. Állandóan csapongok a valóság és a fikció között…nem tudom kinek mit és hogyan akartam mondani, mert már egész más emlékkép lép a régi helyére… mesés, ötletek formálódnak szavakká, de azzal a lendülettel vesznek el a fejemben és már más veszi át a helyét. Elkeseredem, elvesznek a szavak. elvesznek a történetek. Hagyom magam sodródni, hiába töröm a fejem, dörzsölöm a homlokom, nem jönnek vissza, nem abban a formában, nem az! Úristen! Már kinőttem abból, hogy kisírt szemem és arcom a tükörben nézzem!  Jönnek a halott, használhatatlan szavak és boldogságomban sírok! Istenem, nem hiszem el! Mi történik velem? Ez már nem ide való…! parole, parole, parole, parole, parole, parole, parole, parole, parole, parole
Posted by at 13:20:25 | Permalink | Comments (6)

Friday, May 5, 2006

scheta

Most értem haza az esti sétámból a P. Ede utcából hazáig. Közben betértem az Új Színházba és döbbentem konstatáltam, hogy alig ismerek talán 1 színészt és a portrék iszonyatosak! Aztán legeltettem a szemem a Liszt Ferenc tér sznob tömegén, akik kifejezéstelen agyonalapozott arcú, ’party zselé a tűsarkúba’ -lányok vagy gyomorösszerántó illatfelhőben ülő nyári zakós fiatal sihederek. Na azért van kivétel természetesen, de az nagyon kilóg. Itt indul az este aztán gyerünk a ’white party’ vagy mit tudom én mi?!
A Körúton rengetegen, görkorisok is (legalább 30at láttam) és megy a duma, meg az estére hangolódás…
 Leugrom a sarki kávézóba a tulaj születésnapjára, iszom egy kis ingyen koktélt, ha van ingyen kaja, akkor eszem is feltétlenül, majd továbblibbenek és valamelyik pályaudvart célzom meg…
 
Posted by at 20:58:24 | Permalink | Comments (2)

Thursday, May 4, 2006

zebrák

Vegyünk egy nagyobb kereszteződést: kétszer 3 sáv, középen füves szigettel elválasztva, ebbe merőlegesen becsatlakozó kétszer 2 sáv, kanyarodósáv mindenhol. 2 nagy, széles, frissen festett zebra és 12 db közlekedési lámpa.
Át kell kelned mindkét zebrán. Az első zebrán, lendületesen, egyenletes léptekkel, haladsz a szemközti járdaszegélyig, de ott meg kell állnod, mert a nem gyalogosbarát közlekedési lámpák ugyebár úgy vannak összehangolva, hogy neked ott meg kelljen torpannod, hirtelen visszavegyél a lendületből és megvárd míg a merőleges utcaszakasz átkelője zöldre váltson. Zöldre vált és újra nekiiramodsz. Ez így megy, megszakítják a folyamatot, megtörik a zebraátkelés varázsát. Persze mehetsz lassú kimért mozdulatokkal egy ismerős kereszteződésben, ahol a lámpa váltása előtt 2 másodperccel már lelépsz és magabiztosan elindulsz a túlsó oldalra. Vagy zenével a füledben, térdrázogtva várod a zöldet, mert süketen a szemünkre hagyatkozunk. Ismeretlen helyen kapkodod a fejed, nézed a lámpákat, mindegyiket figyeled, még az autókét is. Aztán vált és nekiiramodsz, hiszen nem tudod, hogy milyen hosszú a zöld. Persze ismeretlen helyen is játszhatod a lazát, aki alaposan körülnéz és színtől függetlenül elindul. De érdemes tanulni a többi gyalogostól vagy legalábbis megfigyelni őket. Kedves győri ganajtúró nénit láttam ma, pipaszár lábakon. A járda szélétől 1,5 méterre állt meg kis guruló fifi-bevásárlókocsijával és várta, hogy váltson a lámpa. Váltott. Hihetetlen begyakorolt mozdulattal maga elé rántotta fifit és egy szempillantás alatt a zebrán termett vele. Gyors, szapora léptekkel tolta maga előtt, majd mielőtt átért volna ismét egy gyors helycserés támadás és fifike a néni mögött rángattatott fel a szemközti járdaszegélyre. A zebra után a néni ismét bevette a lassítót és tipegve haladt tovább. Isteni hétköznapi jelenet, megfordultam utána.
Posted by at 16:09:36 | Permalink | Comments (1) »

Wednesday, May 3, 2006

capo di tutti capi

Elfogták a Cosa Nostra főnökét

Negyvenkét évi üldözés után elfogták Bernardo Provenzanót, aki 1993 óta a Corleone-klán kleresztapja. A csúcsmaffiózót 1992-ben már halottnak hitték.

Elfogták a szicíliai maffia főnökét, jelentette a BBC. A Cosa Nostra most 73 éves főnökét 31 éves korában kezdte körözni az olasz rendőrség, végül 42 évi bujkálás után kapták el. Bernardo Provenzanót többrendbeli gyilkossággal és rablással vádolják.


A főnökök főnöke

Provenzano Salvatore “Toto” Riina 1993-as elfogása után lett a Corleone-klán keresztapja. A hatóságok végül Corleone közelében, fogták el, ahol felesége és lánya is él.

A corleonesi, azaz a Corleone-klán a szicíliai maffia legerősebb szárnya, így Provenzano volt a főnökök főnöke, a capo di tutti capi. Provenzano 1931. január 31-én született Corleonéban. Tinédzserként Luciano Leggiohoz csatlakozott, aki az ötvenes években családon belüli harcban megölte Michele Navarrát, az addigi Dont. Provezano Leggio halálbrigádjának tagjaként a családon belüli tisztogatást intézte az ötvenes évek végén és a hatvanasok elején.

Amikor Leggiót 1974-ben bebörtönözték, Riina lett a keresztapa, Provenzano pedig Leggio megbízható embereként a kisfőnök. Provenzano a hatvanas években tűnt el a nyilvánosságból. Amikor neje és gyermekei 1992-ben feladták a bujkálást, többen azt hitték, hogy Provenzano már halott.

Az álcázás nagymesterének tartott maffiafőnök elfogásakor farmert és pulóvert viselt, és megtagadta a vallomástételt. Provenzano az elmúlt negyven évben úgy tudta elkerülni a lebukást, hogy teljesen izoláltan élt, a maffiát kizárólag cetlikre firkantott jegyzeteken utasítgatta. A fecniket megbízható hírnökök hozták-vitték.

A rendőrség az elmúlt években már többször beharangozta Provenzano elfogását, de az igazi Don Corleonénak eddig mindig sikerült a szökés.

Posted by at 17:01:50 | Permalink | No Comments »