Tuesday, July 18, 2006

udvari szomszéd

Figyelemmel kísértem a lakás teljes szétverését, falak áthelyezését, erkélyajtó és -ablak átszabását, aztán a luxus-redőny felszerelését, a konyha és a háló paprikajancsi-színre festését. Innen úgy tűnt, hogy a konyhaszekrényt ráépítették az egyik ablakra, de már szabad a belátás. Karkörzés hat-hét, feltételezhetően ott van egy tv, csak innen nem látni. Pont olya magasan van az erkély korlátja és a konyhaablak párkánya, hogy még véletlenül se essen csorba a háziúr szemérmességén, mert kérem ő aztán otthon érzi magát, és mindig meztelen. A falszínből egy maximum 30as körüli párra tippeltem, de ők a 40 felett járnak. Legalább két tv van. Nincs sok mozgás ma sem, a vacsora vagy a lekvár fő magától. Na jól van, azért néha ellenőrizzük, kevergetjük – meglepően sokáig. Kóstolás, fedő vissza, karkörzés, törzsdöntés, tv. Na, ne! 17 csepp édesítőszer?! A többi szobát nem látom, ha van egyáltalán. Mi nyílhat a konyhából balra? – rendezői bal. Hosszú szünet, semmi mozgás. A kan talán elaludt a kanapén, a nő balra eltűnt. Csak magamat látom tükröződni a saját ablakomban.
(21:10 ás 21:37 között)
Posted by at 20:22:36 | Permalink | Comments (3)

Sunday, July 16, 2006

Fűben nyúl

Nem kell arra figyelned, hogy kutyaszarba fekszel-e. Mit számít, hogy szaros lesz a ruhád, ha te boldog vagy attól, hogy ott lehetsz a fűben. Lapíthatsz mint egy kis nyúl, hozzásimulva tested minél nagyobb felületével a földhöz és érezheted a hidegét. Tavasz eljött, majdnem el is ment. Vége az ’r’ betűs hónapoknak, már lehet a földre ülni, feküdni, anélkül, hogy vérpisálósan felfáznál. Lefekszel és nem mozdulsz, kinyújtóztatod tested és úgy maradsz. Nézed az eget. Ritka a bárányfelhő én szinte sosem látom őket, de nem is számít, mert az erős fény összeszűkíti a látókádat. Be is csukod a szemed és kicsit még fázol, még nem akklimatizálódtál a parki időhöz, még benned a szobaszag és hő. Ettől hamarosan, kb. 17,5 perc múlva teljesen megszabadulsz és tudni fogod, hogy mostantól a kinti környezet adottságaival kezdesz azonosulni, egy apró hidegrázás fut végig rajtad. Most már a bóbiskolás és ébrenlét határán vagy, most ne rontsd el! Ne mozdulj, csak lapíts, szorosan a földhöz nyomd magad, mint egy ijedt kis állat. Neszelj! Várd míg a tested önkéntelenül is ráng egyet-kettőt… most. Maradj így, pihenj, ne számolj, ne nyisd ki a szemed, erős a fény, nem esne jól. Fázik a veséd? Nem baj, talán mégis felfázol egy kicsit, de nem számít, mit neked! Olyan lesz mintha méregtelenítenél, csak pisálsz állandóan. De ne hagyd, hogy efféle gondolatok terheljék az agyad! Most minden kis idea az agyad hátsó részébe csúszott, ha megmozdulsz a leülepedett adatiszap bemaszatolja a nyúli idillt, visszakúszik az üregekbe és vége.
Felriadsz, mert megszólalt a rohadt mobilod, hajítanád inkább a Dunába. Beleszúrt a fény a szemedbe, fázol. Kapkodva összepakolsz, menned kell. Már el is felejtetted, hogy az előbb nyúl voltál, gyáva kis félhalott állat, aki lapított a vesebántó hideg földön… ezt elszúrtad.(2006.03.31.)
Posted by at 20:09:02 | Permalink | Comments (1) »

Monday, July 3, 2006

háttal

mint két vonat robogtunk el egymás mellett, mint két vonat a semmi közepén, ahol nem állnak meg, mert nincs megálló, nem állnak meg, mert a következő megálló mindkettőnek máshol van. mint két villamos egy megállóban, egymásnak háttal, közel a másikhoz, de ellenkező irányba nyitva az ajtóikat. ilyenek vagyunk. egymásnak háttal, arccal és karokkal ellenkező irányba. néha talán még érzem is, hogy a vágányon, ő járt előttem, ő siklott s csikorgott fémesen, de ennek esélye oly kicsi, mint villamoson a karcolatlan üvegfelület. többségében más pályára állunk, nem találkozunk, még a párhuzamos sínpár sem válik eggyé a végtelenben.
így hozta az élet, a BKV, a MÁV, és a reménytelen szerelem.
Posted by at 16:44:53 | Permalink | Comments (4)

Sunday, July 2, 2006

“vérért vért”

 


 Félig vizes hajjal álltam és vártam a taxit a XI. kerületben. Késett. A taxis persze megmagyarázta a késést, mintha ezt is tanítanák a taxisiskolában. Sosem rettegtem az ilyesfajta se eleje se hossza, se témája beszélgetésektől és attól, hogy gátlástalanul a profiljába hazudjak egy vadidegennek. A már-már buddhista megnyilvánulásai után, amit alig hittem el, de egy kósza légy váltott ki a taxisból, mégis kibújt a szög a zsákból. Nyugodt voltam, kisimult, enyhén másnapos az esküvő után. Konszolidált öltözékben, finom 30as úrinőt imitálva ültem, ölemben egy kabáttal, egy pulóverrel, a fényképezőgéppel –botrányos képekkel a memóriakártyáján, amik hajnali fél4kor készültek a házibuliban- és az orcám enyhén nedves volt a reggeli arckrémtől, amit a hűvösebb időre való tekintettel, fel mertem kenni, de utólag megbántam. Azért még én se tudok nagyot hazudni egy kis archőemelkedés nélkül, így hát nem csak a szemem csillogott.  

-       …hát igen, ezek a kis legyecskék, bemenekülnek a lakásba a forróság elől, na meg ide a klímás kocsiba is – mondta finoman hessegetve egy álmatag legyet a taxis és igyekezett felém terelni.
-       Na, menj csak – mondtam könnyed mosollyal, kilegyintve a legyet az ablakon.
-       Maga nagy állatbarát? Gondolom… na nem mintha én nem lennék.
-       Állatbarát? Ja, hogyne. Nem bántok én semmit, kipakolom őket az ablakon, a világért sem ölném meg őket. – mondtam finoman csóválva a fejem.
-       Persze én is erre törekszem, de azért néha történik egy-két baleset.  (erőltetett kacaj)
-       Igen. Én főleg a szúnyogokkal vagyok bajban, ugyebár… (jelentőségteljes homlokráncolás)nehéz őket elhajtani, ha meg egyszer már rajtam vannak és már szívják a véremet, akkor…
-       Akkor oda kell csapni! A mocskos rohadékok annyian vannak, hiába irtják őket! Szívós egy faj, élősködők! Na persze van sok ilyen élősködő faj, nem kell messzire menni, talán csak 50 évet a történelemben, bizony. Kiskegyed talán nem is tudja, hogy mennyi sok a vérszívó mindenütt a világban! De ha már szívják a vérünket oda kel csapni, vérért vért!
-       Nahát…
-       Nincs igazam, drága?! 2130 lesz.
-       Csekket elfogad?   
Posted by at 21:00:26 | Permalink | No Comments »