L es MMIX

Éljen soká a lakoközösségek gyögyszeme és a lakók is egyenként. Ez a szöveg áll a lift melletti faliújságon, a zárójeles részeket celluxra írták, isteni, mert van idejük erre is figyelni, külön ragsztott két 2-3 centis csíkra halovány betűk kerültek, hogy az, aki nem megy elég közel ne is lássa. Precíz munka, mindenképpen figyelemreméltó. Ma 3 ugyanolyan táskával a kezemben kanyarodtam be az utcánkba és bizony a merevre fagyott kézfejemmel és a kék zacskókkal erősen emlékeztethettem egy amolyan utcai árusra, aki 17 példányban árulja ugyanazt az olaj tájképet vagy a meleg téli dunyhát (ami bárányszőrszerű) vagy a profi távcsöveket. Olyannyira hajaztam kereskedő ‘rokonainkra’, hogy kikerültek a járdán, mi több a kutyát is kicsit félve hátrább húzták, nehogy - nehogy már - rajtam csattanjon a csinos keverék állkapocs. Kulcsot előszedve, táskabelsőt szétszaggatva estem be a kapun, áhítozva egy jó, meleg és gyors…re. (pavlovi reflex) 17:38kor értem haza…de vajon bántó-e és sértődésre ad-e okot, ha nem fordulok rögtön sarkon és rohanok a móriczra vagy környékére, hogy beüljek, mert másnak éppen akkor jó, akkor kellek, akkor nincs kulcsa, hogy hazamenjen? ad-e okot ez a ‘nem, nem megyek’ arra, hogy rámcsapják a telefont?! Szíveskedjenek a csirkéket nem az udvarba dobni!

Újabb nap, hét, hónap…állítólag

3 emil címmel kevesebb lettem…állítólag

valakinek bökte a szemét a túl sok elektronikus személyazonosságom

valaki nem tudja, hogy 8 év emiljeit egy mozdulattal törölte

valaki rossz, gonosz

hányan vagytok itt?

jelentkezzetek! gyülekezzetek!

megszámláltattok újra

ha nem írtok, törlöm a blogot

törlöm, csak besegítek valakinek, aki biztos ezt is szívesen törölné

feltámadott az internet ördöge

várok

csak egy ‘x’ 

Elveszett vagyok, ismeretlen, felszámolt, nem vagyok más csak egy törölt regisztráció…ne vegyél el többet

Elkezdődött a BÖF, mindenki veszi a drága jegyeket, hogy le ne maradjon a fesztiválról és aztán majd egy hónap múlva felhozhassa témának, hogy mit is látott és milyen jó is volt az és egyedülálló és fantasztikus és lebilincselő, na meg katartikus… Mert egy magára valamit is adó kultúrember részt vesz egy ilyen rendezvénysorozaton, mert kérem hogy is nézne az ki, ha nem tenné…ugyebár? Szóval részt veszünk, ezt persze megelőzi a jegyek felkutatása, majd beszerzésükért folytatott izzasztó küzdelem. Mert azt azért gondoljuk, hogy van OLYAN, amire nagyon el kéne menni, hiszen nagynevű, híres, ismert társulat, zenész, táncos ésatöbbi. Szóval kezünkben a jegy, már egy hónappal, két-három héttel az esemény előtt és várjuk, ‘alig’ várjuk a nagy napot. Persze talán el is feljetjük vagy túlságosan rákészülünk, mert az az eset, hogy egyszerűen várjuk a napot, hogy elérkezzen, hát ritka. Ki ne menne rá legalább háromszor az internetes linkjére, hogy megnézze mit is fog látni és elolvassa a hangzatos beharangozót, ami után nyugodtan alszik el, hiszen megbizonyosodott arról, hogy az előadás, amire jegyet váltott nem csak, hogy első osztályú, de híres is. Már meg is van rá a jegy! Nekem! Na én nem így intézem. Pénteken rákérdeztek, rábólintottam, este már ültem is az ingyenes tiszteletjegyemmel a Trafó színházterében. Én így, más úgy. Ó és persze, ha valaki ráér kísérőnek, az bizony jól jár.