L es MMIX

mindjárt itt az átkozott szilveszter. egyetlen nevetséges és teljesen haszontalan dolgot tudok ehhez kötni, mégpedig a gyerekes fogadalmakat, amiknek az ég világon semmi értelmük, papírpazarlás, de mégis azt kell mondjam szórakoztat. Ha csak arra az órára elhiszem, hogy esetleg megvalósulhatnak, eljátszom a gondolattal, belehergelem magam egy, esetleg két napra…hát az kérem jó, bár valójában az álmodozás (az élet megrontója és egyetlen normális és életben tartó tevékenysége) kategóriába sorolható.

a lényeg, hogy talán egyik fogadalom lesz a blog összekaparása, ápolgatása, rendszeres frissítése, egyfajta kulturális site létrehozása, átminősülés…erre törekszem

addig is egy szokásosnak vehető számvetés, a ‘hányan látogatják és olvassák rendszeresen a blogom’ kérdés feltétele, hogy tudjam tényleg csak magamnak csinálom vagy esetleg másnak is

várom az x-eket

mondjuk buék

verőfényes napsütés

a reggeli frissen mosott hajból az 52% angora sapka alatt valami egészen leírhatatlan lett. mint ágrólszakadt, szerencsétlen, beteg, sápkóros állítóttam be a trafóba, természetesen késve

de gyönyörű az idő kint, és bár bent kicsit felhős, mégis úgy érzem minden rendben van. Ha 10 percen belül nem bukom pofával az asztalra és nem alszom el, akkor túlélem a napot és mehetek haza süteményeket sütni a holnapi céges ünnepségre

zekés nyulak táncolnak az asztalomon, 273 db morzsa a füzetemen, kiszáradó post itt fityeg a képernyőm szélén, hallgat a telefon, irodalátszám: megszokott, betűz a nap, egy fél ötszázas a feltűzve a parafa táblámra, mindenki teszi a dolgát

a füredi szanatóriumba vágyva, bágyadtan püfölöm a klaviatúrát…

mindenkinek a legjobbakat

kerek egy hónap telt el az utolsó bejegyzés óta

hogy mi minden történt ebben az egy hónapban? sok vagy semmi

nem tudnám eldönteni, hogy körüírható-e jóként, vagy egész egyszerűen leírható rosszként

az élet zajlik, de a meder ugyanaz, változatlan, zökkenőmentes, fantáziátlan és a parton végig ugyanolyan fák vannak, semmi különös, lassan sárgultak, mára már fagyogatnak is talán, nincs szokatlan a tájban

már-már unalmas, egyhangú

néha ugyan megpróbálkozom egy-két színfolttal (és itt nem a ruhatáramról van szó, mert ott a helyzet változatlan, a legtöbb ruhám több éves, elhasznált, vagy újonnan vett használt, egymáshoz nem passzolnak, nevetségesek és a legtöbben letagadhatnék egy tizest - hálistennek, semmi nőies nem szorult a zsufoltságba)

változást még csak nem is szimatolok, esetleg álmodok róla, álmomban reménytelenül szerelembe esek (ez akár a valóság is lehetne), de az álomban úgy folytatódik, ahogy akarom

a társaságbajárás hanyagolható tényező, az egyedülmaradás elől mégis menekülve, élem a szürke hétköznapokat és várom, hogy ez gyönyörűséggel töltsön el és ne károgjak.

http://www.musicovery.com/index.php?ct=us ezzel szórakozom, meg az állatmenhelyek oldalain sírdogálok magamban