L es MMIX

az elozo esti koncert elkepeszto helyszinenek befogadasatol annyira elfaradtam, hogy el sem akartam kezdeni a napot. gondoltam ma nem csinalok semmit es ide pedig irok egy kicsit a lakotarsamrol, de ez most megsem igy alakul. bar teny, hogy olyan vasarnaposnak indult a csutortok, egeszen du 6ig. kellemes ebed, konyv, internet, szoba. de hatkor megelegeltem ezt az egeszet es eleg energiat erezve magamban, nekivagtam a varosnak.

elso allomasom rogton a Fundacio Antoni Tapies volt, ahol megneztem Sanja Ivekovic kiallitasat. fotokkal, foto-ujsag montazsokkal, videoinstallaciokkal es gipsz arclenyomatokkal. viszonylag gyorsan vegigmentem rajta, mert 8ra at kellett ernem a Teatre Nacional de Catalunya-ba, ami a mi otthoni nemzetinkhez hasonloan nem nyerte meg a tetszesem. mire odaertem a jegy is elfogyott, de csodaval hataros modon megis kaptam egy ingyenjegyet a penztaros nenitol. kerdezett valamit, en nem ertettem, de valszoltam, erre a kezembe nyomott egy jegyet. mit is lattam? Mies van der Rohe epiteszetenek harmonikus letisztultsagat ontottek kortars tancba. elvezetes, remek eloadas volt, 5 tancossal es sokfele technikaval, na es persze az elmaradhatatlan barcelona szekkel.

nem kellett volna mar tobb a remekul elsult naphoz, de ugy gondoltam kiegeszitem meg egy jo nagy setaval a tengerparti homokban. sotetkek barsony tenger es a mustarsarga homok, feher habos hullamok es sotetlila eg, esoszaggal a levegoben, de csepp nelkul. homokkal a cipomben a belvaros fele vettem az iranyt, ahol a Harlem Jazz Clubban folytatodott es zarult az este. az Anthus Quintet tette fel az ire a pontot. jazz egy kis sziciliai fuszerrel. az enekes, Anthus, alacsony, zomokebb, finom mozgasu, karakteres megis lagy vonasokkal, hatalmas felnoi hanggal.

almomban autot vettunk, kicsi sargat. es leesett a bal felso 1-es fogamrol a teljes zomancreteg, mint egy vastagabb filmreteg, a fogam megmaradt, de a felere vekonyodott es ha csak nyelvemmel is hozzaertem, orult hiszterikus fajdalmat ereztem. egy kiskanallal egyutt a farzsebembe raktam a zomancot es felutltem egy robogora. ezt hajtogattam magamban: “ez nem lehet alom, itt a zsebemben a zomanc es a kanal. megorulok, annyira faj!”

a nap elso felenek - ami delben kezdodott -nagy reszet a MACBA-ban (Museu d”Art Contemporani de Barcelona) toltottem, az Un teatre sense teatre cimu kiallitason. (akit erdekel: http://www.macba.es ) figyelmesen vegigjartam az egesz tarlatot es bar azt terveztem, hogy kozvetlenul utana elmegyek megnezni egy masik kiallitast, helyette setaltam egy nagyot es egy kis teren ebedeltem egy jatszoter szomszedsagaban. hamar megtelik a fej egy kiallitason es a merhetetlen mennyisegu anyag befogadasa utan, aligha van ero tovabbgondolni azokat. igy aztan egyszerre eleg volt. a jatszoteren ugy 7-8 gyerek volt, mind 4-5 eves forma. a hinta es csuszda, na meg a forgos ize - amin egyszeruen nem szedulnek el vagy ha megis, akkor allitom azt elvezik -, mindez kis keritessel bekeritve. mindenki jatszott, mondhatom, hogy bekesen, csak neha sirt fel hiszterikusan egyik vagy masik, ha az osszesen ket hintabol, egyik sem neki jutott. de amugy minden ment, ahogy mennie kellett, szigoru rendben folyt a “jatszas”. mignem egy varatlan pillanatban betevedt kozejuk egy nagy barna eb, mert a kis kaput bizony valamelyik gondatlan szulo nyitva felejtette. arra szamitottam, hogy legorbulnek a szajak, kitor a siras, mert a kutya jocskan nagyobb volt mindegyikuknel. de nem ez tortent, sipitva eredtek a kutya utan, homokkal es kaviccsal dobaltak, uldoztek. a kutya annyira ketsegbe esett, hogy nyuszitve menekult, de nem talalta meg rogton a kijaratot a szerencsetlen. amikor az allat kimenekult, az egyik homokos terdu kislany alaposan bereteszelte a kaput. es mint ki jol vegezte dolgat, visszatert a csuszdahoz es folytatta, amit felbehagyott. a lincshangulatnak nyoma se maradt, csak a kutya menekult be a szomszed kavezoba enyhen sokkosan. felelmetesek voltak a gyerekek.

TBC azaz Total Body Conditioning

23:00ra hivatalosak voltunk egy zenes estre. keveset tudtam rola, eppen csak annyit, hogy egy zongora, egy szopran es egy mezzoszopran holgy es Schubert, Brahms, Mahler, Strauss, Offenbach. Barcelona egyik olyan utcajaba igyekeztunk, ahol a hazak valamikor a kozepkorban az akkor leggazdagabbak tulajdonaban alltak. mara ezek az epuletek joreszt galeriakka alakultak at, ebben az utcaban van a Picasso Muzeum is. epiteszetileg nagyon hasonloak, egyszeruek, letisztultak, nagy kapuval, hogy beferjen a kocsi, belso udvar, ahol meg tud fordulni a kocsi es az udvarrol kulso lepcso vezet a haz felso szintjere. ezek a valtozatlan jegyek, de persze a hosszu evek alatt sokat alakultak a belso terek elrendezesei. Ahova mi igyekeztunk, ott zart kapu vart, elotte kb 14-17 fo, koztuk ismeros is. Egy kis ido utan feher haju bacsika nyitotta ki a kis kaput a nagy kapuban. egyenkent tessekelt be minket a szeles udvarba, ami hatul egy igen exluziv helyben folytatodott. a koncert a maga kellemessegevel is eleg lett volna a jo elmenyhez, de a hely megsokszorozta azt vagy talan nem azt, hiszen onmagaban is hihetetlen volt. nem tudtam eldonteni, hogy betegesen izlestelen, giccsimado gyujto feszke ez, vagy ezek mid ertekes darabjai egy regi csaladi hagyateknak. az Espai Barrochoz hasonlo helyen sosem jartam. leirhatatlanul elkepesztett. a jobbrol eppen ugrasban levo kitomott leopard, az antik szofan fekvo krokodil es a terben tobb helyen is visszakoszono rokonai, a szaz es szaz mecsestarto, oriasi antik tukrok tucatjai, nem beszelve a sulyos olajfestmenyekrol, amik alatt csak ugy roskadoztak a falak, foldgomb, ora, gyumolcstal - persze tele friss citrommal - szobrok es mellszobrok tucatjai, minden ami marvany, arany, barsony, brokat. befogadhatatlanul sok sulyos csecse es becse. a koncertet hallgatva hol a meztelen habos noalakot abrazolo festmenyre tevedt a szemem, hol az embernagysagu arany ferfi szoborra, hol pedig a leopard szeme csillant meg a gyertyafenyben.

elenk szines almok, rengeteg giccsel

az ejszakai sokaig olvasas es a hajnali gyomorfajas eredmenyekeppen egeszen fel12ig aludtam, amolyan “hiszen semmi dolgom nagyon raerek, faradt is vagyok” modon. a gyomorfajas megviseli az embert, ezert aztan visszafogott lassu napra keszultem, nem kapkodtam el semmit - ahogy eddig ezt egy egyszer sem tettem.kis seta, kis kozert, kis fozes. remekul sikerult paradicsomos, spenotos rizotto. majd mint ki jol vegezte dolgat heveres a teraszon egy konyvvel. mint egy delutani macska. hosszasan figyeltem az alatunk laku nyulat es a ket teknocot. a nyul egy nagyobb lapulevel alatt tolti ideje nagy reszet, neha nyujtozik, atfekszik a masik oldalara, vakargatja magat es neha felnez ram. a fule felemas, egyik legtobbszor vizszintesen all, a masik meg inkabb felfele, de eleg nevetsegesen szerencsetlenul, mintha a gyerekek megcibaltak volna es a serules miatt nem tudna leengedni. a teknocok vizben vannak es suttetik magukat, egymas hatara masznak, igy az egyik mindig jobban kint van a vizbol. itt is a nagyobb gyozedelmeskedik. igy tengetik napjaikat a kis allatok. aztan hirtelen a nyul nekiiramodott, mint akit megharaptak es lerohant a lepcson, egyenesen a lakas ajtaja fele. kovettem szememmel. az itatojahoz rohant. ez a szanalmas kis szelsoseges allat, annyira megszomjazott, hogy minden erejet osszeszedve suhant az itato fele, aztan felutig visszaszaladt es lerogyott a napra.

viszonylag sok olvasas es internet utan ugy dontottem nem telhet el ez a nap, anelkul, hogy ne mennek egy kicsit setalni. igy hat elindultam egy almaval fel a dombra. hosszasan setaltam, rengeteg kutyaval talalkoztam. egy ir szetterrel igen osszebaratkoztam. szoval nyaltol csatakosan folytattam az utam felfele. fejembe vettem, hogy felmegyek arra a helyre, amit multkor lattam. elhagyott katonai bunker, a graffitisek mekkaja, az elvonulni vagyok kedvenc helye, abszolut turista mentes ovezet, a varos tetejen. leegetve, lefujva, lerombolva, uresen all a domb tetejen, csak ugy hivogat. nem voltak sokan. ketten beszelgettek kicsit odebb, amikor korbejartam egy eppen nagyon elfoglalt part is talaltam. de ez az a hely, ahol az emberek nem vesznek tudomast egymasrol, ide elvonulni jonnek, olyan mintha senki sem latna es zavarna oket. leultem az epulet tetejere es neztem az alattam elterulo varost, ahogy lassan ment le a nap, de azert meg helyenkent, csikokban, nagyon erosen megvilagitotta a varost. fujt a szel erosen, de ultem es csak neztem, ahogy a repulok egymas utan szallnak le a varos szelen, ahogy bejarja a varosi zaj az utcakat es ide is feljut a szirena, az eros fek, a duda, a zugo motor, a kutyaugatas es a hangos szo. egy bacsi is elokerult es valamilyen novenyt kezdett el kaszabolni. 2 kutyaja az elfoglalt par fele szimatolt, sot eleg kozel is mentek, a vagy illata megcsapta orrukat es szemlatomast nagyon felizgatta oket, megsem mentek oda, csak nyuszitve tartottak orrokat a szelbe. mikor a bacsi elindult lefele, a kisebbik kutya vette a batorsagot es egeszen kozel ment a mar-mar teljesen egymasba feledkezett parhoz. szukolt kicsit korulottok, aztan virsli labaim lerobogott a domb masik oldalan.

almomban hosszu hajam volt es a villamoson 8-10 ules volt egymas mellett szelteben, kezemben egy szabalyos karikara vagott, csokoladebarna kenyerszelet, a kozepen lyukkal.

mar szokasosnak nevezheto hosszu setamat tettem a varosban, amikor kis kifozdet talaltam. 3 kicsi asztal, 6 kicsi szek, telthaz es meg az uzlet elott is vartak. bementem, rendeltem, remelve majd meguresedik az egyik ulohely addig. friss, hazi teszta, friss hazi szoszokkal. hat kell ennel tobb? 4 euroert. isteni, zamatos, friss pesto. amikor a teszta elfogyott a tanyerombol sok-sok olivaolaj maradt hatra, arra azert nem vetemedtem, hogy kihorpintsem - igy is kesobb ereztem a tulzast. folytattam setamat a partra a 34 fokban. lattam felgyujtott robogot es egy hazat, aminek a felet szabalyosan levalasztottak, igy tokeletesen lehetett latni ki milyen tapetat, ajtoszegelyt hasznalt. lebontjak, pedig most kene a masik felet kiegesziteni uveggel. aztan folytattam a setat es talan most eloszor lattam gyerek vagy mondjuk fiatal galambot. csenevesz kis allat volt, nem is voltam biztos benne, hogy fiatal, gondoltam a mediterran klimara is, hatha attol karcsubb es kisebb, de nem. hatarozottan gyerek arca volt. ramnezett en meg ora. aztan lattam egy masik kisebbet kicsit odebb, de az inkabb volt korosan sovany. leultem a kikotoben egy felorara, de azonnal megkapott a nap. delutan kiprobaltam a kozeli sport komlexumot. usztam egyet, bar szoltak, hogy ez az elso es utolso alkalom, hogy beengednek a vizbe bikiniben. egy tornaoran is reszt vettem, ahol az oraado nemtorodomsege es hanyagsaga volt a leginkabb lathato. egyszer paros gyakorlatra is sort keritett, addig sem kell semmit csinalnia. mivel ez egy nyugis pilates ora volt - gondoltam nem kezdek rogton azzal, hogy vert izzadok valami erosito oran - tobbsegeben nalam joval idosebbek voltak. osszekerultem egy plussnacis nenivel, aki annyira mosolygott, hogy mar kicsit feltem tole. osz, gondor haja volt es fekete keretes szemuvege. a derekat kellett nyomni a masiknak, mikozben az terpeszulesben elorehajol, egyenes hattal. o beszelt neha kozben, de persze nem ertettem, csak nyomtam, ahogy tudtam. miutan mindketten elvegeztuk a kozos feladatot, szorosan atkarolta a vallamat es ugy istenesen megolelgetett, kozben affektalva beszelt hozzam. olyasmiket mondott, hogy “ugye milyen jo volt?”, ” nem is fajt egy kicsit sem”, “ugye aranyoskam”, integetett es visszament a helyere, mosolyogtam, jol esett. majd hazafele menet szepen bekapcsoltam a riasztot. a veszkijaraton mentem ki, gondolva az is kijarat, s ha nyitva van at is megyek rajta. nem csak a fulsiketito vinnyogast kapcsoltam be ezzel, hanem blokkoltam az osszes tobbi kijaratot.

szombaton Montserratban jartam. egy oranyi vonatut Barcelonatol, maj 3 perc a Funicularral. Spanyolorszag masodik legnagyobb zarandokhelye, Santiago de Compostela utan, remek termeszeti adottsagokkal. hatalmas fureszfogszeru, meszkobol, kavicsbol es homokbol allo sziklakepzodmenyek…jo, itt utikonyv becsuk.

delidoben erkeztem, termeszetesen a legnagyobb melegben, de hova is menekulhettem volna a tuzo nap elol mint be a bazilikaba. huvos is volt es 20 perccel kesobb mise kezdodott. szent hely ez gondoltam magamban es probaltam megmeritkezni a szent atmoszferaban, de a korulottem levo turistak valahogy… imadkoztak, terdeltek, felalltak, ahogy a templomban szokas. sokat gondolkoztam azon, hogy vajon csak csendben ahitozhat az ember, hogy ne zavarja a masik ahitozot? de mi van akkor ha pont ebben a szakralis terben szabadul fel a lelke es legszivesebben uvoltene vagy orditva bogne? tilos az? “csendet kerunk!” - kezdodott a mise. tobb nyelven koszontottek a tomeget, mindenki ertse, hogy mennyire szivesen latjak es mennyire csenben kell maradni. a mellettem ulo csaladanya a leheto legszomorub, legkeserubb arccal rogyott terde es felig sirva mormolta fohaszat. kozben kivillant a gyontatofulke feletti piros lampa, de egy oreg holgy felallt es bement ennek ellenere. majd fiatal leanykorus volnult be es enekeltek hosszan, hosszan. mar mar atadtam magam, amikor egy szazotven kilos amerikai no maszott atrajtam, sebtiben karjara bukott homlokaval es szuszogva mormolt valamit, nagyon gyosan. aztan azt hittem elaludt, de hirtelen felrantotta hatalmas fejet, vorosre festett tincsei az arcomba csapodtak, hatrabicsaklott a nyaka es mereven nezett felfele, mint partra vetett barany, ki a legzessel kuszkodik. kicsit rendbe szedte magat es ujra onmaga volt. en is onmagam voltam, a csomo a torkomban nehany percig volt csak jelen, felszivodni nem tudott, hiaba a hely s az ido, hat lenyeltem ujra.

en nem lattam fureszfogakat, csak nagy sima embertestu es -arcu sziklaoriasokat. elindultam felfele, kirandulni a tuzo napsutesben es az igen eros szelben. sok szaz lepcso vitt fol, helyenkent hosszabb idore megszakadva. addig mentem amig nem kezdodott el lefele menni az ut, a hegy masik oldalara nem akartam menni, mar innem sem latszott a kolostor, az ut elkanyarodott tobbszor is, az egyetlen, ami biztos volt, hogy meredeken haladok fel es fel. balra szakadek, a tuloldalon a sziklaoriasok, amolyan kupok merdeztek az eg fele, rajtuk apro hegymaszok kuzdottek magukat felfele. jobbra felettem is sziklak magasodtak. talaltam magamnak egy sziklaszirtet, ahova leultem es magam voltam. napoztam es merengtem, neztem a tajat es egyre bagyadtabb voltam a naptol. hoztam magammal 2 kiwit, kanallal kivajva el is figyasztottam oket. alakul - gondoltam magamban - alakul, jo helyen vagyok, nagyon jo helyen. az mar az uton feltunt, hogy a hangyak egyre nagyobbak es kulonos sziklaszinu rovarokbol is eleg sok van. de volt am sok pillango is, tokeletes esetlenseggel repultek sziklarol sziklara, mintha barmelyik pillanatba leeshetnenek, kuszkodnenek, nem lenne erejuk, sosem volt meg ennyi idom megfigyelni, hogy milyenek is valojaban.

elindultam lefele, feltoltodtem.

———————————————-

vasarnap egeszen mas feltoltodes vart ram, levonultam a barcelonai strandra, a Platja de Sant Miquelre, ahol rengeteg hangos, fesztelen, felmeztelen ember elvezte a strand homokat, meleget, a viz sojat. leultem hat kozejuk, az alparian orditozo fohaszkodok koze. ez is egy templom - gondoltam magamban - itt is tisztul az ember, ki igy, ki ugy. de felmeztelen testtel ulni a szeles tengerparton, erezve, ahogy atjar a levego, ahogy a homokot turja a lab, a hideg hullamok nekicsapodnak a combnak, almat enni es kozben nem gondolni semmire, csak fohaszkodni…amikor elokerult a kes a taskambol, amivel kettevagtam a gyomolcsoket, egy kicsit elcsendesedtek korulottem, amikor a kiskanal is elubijt mar csend volt, amikor egymas utan belevajtam oket a kiwibe ujra mormoltak imaikat. 

piacra menni igen jo. a piac kozossegi hely. a piac szines, a piac zajos, a piacon budos a halarus es a hentes is. a piacon sok az idos ember s keves a fiatal. van nyitott, szabadteri piac es fedett piac, csarnokban. van szep piac es csunya piac, oreg es uj, koszos es tiszta, forgalmas es halott….

ahol ma jartam, nem volt zaj, csak egy ket arusnal, a halarusok budosek voltak, idosek vasaroltak, nehol meg fiatalok szolgaltak ki, fedett piac volt, csarnokban, se szep nem volt, se csunya, inkabb oreg, mint uj, nehol koszos, nehol tiszta es ami a leginkabb jellemzi: felig halott volt.

gondoltam bevasarolok a hetvegere, ugyis itt egy piac a kozelben. nem vartam tole sokat, csak nem akartam boltba menni, friss halra vagytam es ropogos zoldsegekre, szep szines gyumolcsokre. ezt mind meg is kaptam tulajdonkeppen es ennel meg egy kicsit tobbet is. amikor beleptem rogton ket nagyon elenk pultot talaltam: egy zoldsegest szemben egy halassal. minden elvarast kielegitettek volna, sokan is vasaroltak ott, hat gondoltam akkor nekem is jo lesz. de megsem akartam rogton letudni a vasarlast, hiszen mustralni jottem a portekat, hat elindultam korbe. ezen az elso soron tobb arus is volt, amikor a vegere ertem elidoztem egy pultnal, ahol 30 fele olivat arultak, de aztan bekanyarodtam a kovetkezo sorba

mintha evek ota senki nem jart volna arra, egy teljesen sivar kep tarult elem, ha nem latom az elso sort, azt gondolom, hogy ez a hely talan regen piac lehetett, de hamarosan jon egy buldozer es szepen a folddel teszi egyenlove. de megis volt valami furcsa legkor, amolyan haldoklas. es ha valami csak haldoklik kerem, az meg felig meddig el. ezt ereztem, eltek a pultok, hiaba voltak lehuzva a rolok, hiaba nem volt ott senki. megis lattam magam elott, hogy melyik pultnal mit kinalnak. talan abban a sorban akartam vasarolni…talan ott annal a kockas inges oregurnal, aki kiwit szed egy holgy kosaraba? nehany galamb is elokerult, bugtak. aztan egy 6 ev koruli atkozott gyerek belerollerezett a felig elo, felig halott piaci kepbe. a galambok szetropultek, de a kisfiu (legalabb) elesett. biztos nekiment valakinek, akit nem latott…

keso delutan a kikoto vart es egy konyv, lemeno napnal olvasas, fetrenges…

120 felules

egy helyet kerestem, ahol 3 eve jartam, de nem emlekeztem masra, csak annyira, hogy egy katedralist melleti sarkon van. igy hat keresten vadul valami magas templomot, apatsagot, katedralist, barmit, ami magasan kiall a foldbol. kezdtem elfaradni. bar a setamat ugy keztem, hogy gyakorlatilag fogalmam sem volt, hol vagyok, csak !na itt mondjuk balra!, !na itt megyek egy kicsit egyenesen!, !atmegyek az arnyekos oldalra! - termeszetesen megint f12-kor indultam el otthonrol - es ugy nagyjabol tudtam, hogy lefele es jobbra. ki is keveredtem az egyik nagy setalora a Passeig de Graciara, ahol nem nagy meglepetesemre iszonyat meleg volt es rengeteg turista. es akkor ott szembejott az elso dolog, ami kicsit mas volt. elhaladtam mellettuk, de visszasiettem elejuk, hogy lefenykepezhessem oket, erre betertek egy boltba. aztan vartam es vartam behuzodva egy epitkezes allvanyainak arnyekaba. vegre kijottek, ugy 20-25 meterre lehettem toluk es nem gondoltam, hogy tudjak, rajtuk tartom a szemem. 2 gyors klikk, a 10es zoommal es mar be is bujtak az elottem levo epulet arkadjai ala. elolem bujkaltak. de olyan tokeletes tempoban lepdeltek, hogy amikor egyvonalba ertem az oszloppal, ahol ok bementek, gyakorlatilag teljesen eltuntek. felszivodtak. tokeletes lassu rejtozkodo uzemmodba kapcsoltak es vege.

a nagy setalo utrol leterve egy kisebbre kanyarodtam, ahol ugyanaz a zenekar jatszott, akik 2004 oktobereben, az egyik zeneszt meg is ismertem, hiszen szamtalanszor viszontlattam a sajat fenykepemen.Ugy ereztem semmi nem valtozott azota, semmi es senki igazan.valtozatlansagba merevedve, gepkent jatszak ugyanazokat a szamokat evek ota es evek ota megtancoltatjak a 70es korosztalyt. talan mindig ugyanazok tancolnak. az ut kozepere kitett tokbol szinten idos, nagyon jol oltozott holgy arulja a cdket. talan az egyik zenesz felesege, vagy anyja, esetleg nagyanyja, de az is lehet, hogy a hosszu evek alatt hozzajuk nott, lejart tancolni az utcara, s nala alkalmasabb es nettebb holgyet aligha talaltak volna.

na aztan eltevedtem, de nem igazan, csak nem tudtam merre van a tenger. kerestem azt a kis helyet, kerestem, hogy beulhessek es papirt vehessek a kezembe es ott ahol akkor is, most is irjak par sort. irtam, ultem, ittam, ettem. majd felalltam es kiseltam az uvegajton, mintha ott se lettem volna. 3-4 oranyi belvarosi seta utan vart ram a siesta.

este 20:30ra (concert per invitacio) hivatalos voltam a L”auditoriba egy klasszikus koncertre. Requiem de Faure (de volt meg M. Durufle, A. Borodin es persze G. Faure). igen, jo volt.

meg talan sosem volt ilyen jo metrozni itt, mint tegnap este, bekesen uldogeltem varva a vonatra, ami masodpercre pontosan erkezik es addig csak nezni magam ele vagy az embereket, varni es varni es nyugodtan ulni, hiszen sehova nem sietek. eloszor ereztem a harom nap alatt, hogy nincs semmilyen kenyszer, hogy valoban tegyek valamit. megerkeztem es felmasztam a hegyre.

alaposan felkeszitettem magam lelkileg indulas elott, hogy valamilyen napi rutin szerut be kene tartani, tisztelettel az itteni jol bevalt delutani pihenore, es nem akkor, a legnagyobb melegben kint lenni az utcan. ez nem igy megy. szabadsagon vagyok, amolyan kenyszerszabadsagon, valahogy csak igy tudom magamnak megfogalmazni, hogy mit is keresek itt ilyen hosszu ideig, egyedul. amolyan rehabilitacio.

ha pedig pihenes es kikapcsolodas, akkor mi sem termeszetesebb elmegyek kirandulni a legnagyobb melegben 12 es 15h kozott, lagyuljon az agyam, ez is a cel azt hiszem. amugy is a varos egyik legmagasabb pontjan lakom a Guinardo parc mellett. 3 evvel ezelotti idelatogatasomkor keseru tenyre ebredtunk szilvivel, itt nincsenek fuves parkok, nincs fu, csak szikla, ko, kavics, murva, szuros novenyzet, undok novenyzet. megallapitottuk, hogy az itteni klima ezt kivanja meg es tudomasul vettunk, hogy nem fogunk fuben hemperegni, marad a retkes tengerparti homok. a tegnapi parkok nem csak sziklasak voltak, hanem jo magasra fel kellett masznom, meg egy fuggohidat is atszeltem, amit nem kicsit mozgatott a szel, pedig eros acel szerkezete volt. a Parc Guinardo a kutyasok es az arnyekban husolo, tiszta (!) galambok parkja. nekem valo hely. 30-as napkremmel, kalapban, fenykepezogeppel, letagadhatatlan turistakent meneteltem felfele. A tavolban masik dombot (en persze hegynek ereztem) lattam, oda indultam, a Parc Guellbe. jo kis seta volt nem mondom.

Utkozben mikor az egyik dombrol lefele mentem, hogy felmehessek a masikra, szembejott, inkabb csoszogott felfele egy bacsi. Megalltunk es beszelt hozzam egesz hosszan, mosolyogtam es hallgattam. valamit a fel es le utrol beszelt, talan azt, hogy neki valahogy konnyebb mar felfele, mert huzza az eg magahoz.majd azt mondta: “Erdekes nem?” - es tovabbment.

A Gaudi tervezte parkban termeszetesen rengetegen voltak, de megsem annyian mint 3 eve oktoberben, meg ugye nem mindenki vagyik egy ilyen helyre a legnagyobb deli napsutesben. leultem egy utcazenesz melle, aki valamilyen fem dobon jatszott ket ujjal, enyhen orientalis hangzassal es meghallgattam 3szor ugyanazt, aztan egy amerikai vett tole egy cdt, na en akkor eljottem es folytattam utam, hogy lathassan a fenylo keramiakat, az oszlopos csarnokot. le is ultem egy masik zenesz, egy fedett feju trombitas melle es kicsit egtem a napon. olvastam es gondolkoztam, meg mindig nem tudok mit kezdeni a szabadsagommal.nem, meg nem

el ne felejtesem a vilag leggyorsabb mankoval kozlekedo barna ciklonjat, aki ugy vagott be elem es lokte be a pekseg uvegajtajat, hogy eszembe jutott nem erdemes bemennem oda, hiszen nincs nalam penz.

ajultan aludtam at a reggeli repuloutat, arra ebredtem, hogy ket es fel ora utan landolunk Girona repteren. az utlevel ellenorzesnel, ahol ugye egyenkent illik sorban allni, hirtelen mellem suhant, a gepen mellettem ulo no es egyszerre mutatta az utlevelet velem, gyanus volt, de ha az volt a celja, hogy kulonosebb ellenorzes nelkul velem egyutt atslisszoljon, hat sikerult neki. meg a borondokre varva is tul kozel voltak hozzam ferjevel.a leszallaskor erzett merhetetlen almossag hirtelen meglepo ebersegge es gyanakvassa valt. Miert kovetnek? elmentem megvenni a buszjegyet a barcelonai jaratra es oda is jottek utanam. kezdtem magam rosszul erezni. A borond sem az elsok kozott, de elobb kerult elo, mint a gyanus pare, igy aztan kihasznalva az ismeros terep adottsagait, felszivodtam es mar rohantam is a buszhoz, remelve, hogy ok erre mar nem fernek fek. igy is lett. A legkondi minusz 20 fokot csinalt a buszban, merevre aludtam volna magam, ha nem tart ebren a hangos olasz zoldseg- es gyumolcs kereskedo, aki mellem ult le. masfel oran keresztul telefonalt, hangosan, szepen artikulalva, leven Spanyolorszag messze a hazajatol, hat biztos ami biztos orditott a telefonban, gyumolcsneveket! imadtam. Amint leszalltam Barcelona buszpalyaudvaran szemtanuja voltam egy jol kitervelt majdnem rablasnak. 3 fiatal kokszos kepu tartott vidaman a metro lejarat fele, ahol sokan bajlodtak a borondjeikkel. a terv ugy nezett ki, hogy a fiucska segit levinni a nehez borondot, de keri a tulajdonosat segitsen neki ebben. a gyanutlan tulaj segit, ekozben a masik oldalan logo taskat veszi celba az egyik kislany, a harmadik pedig a tomeget csinalja. probalkozasok sikertelen volt nalam is, a repteri ebersegnek hala. 2 metro es egz busz vitt fel Barcelona egyik legmagasabb pontjara, itt fogok lakni…tobb szaz lepcso gyalog

egy-ket meglepoen osszekomponalt falat es egy clara vacsorara

hogy mar az elso esten keressem a hangot, az itteni levegot, az embereket, barokat, elkeveredtem egy koncertre: Paulinho Lemos, Emiliano es Sandro 7 cordas (a hethuru Sandro). elvezetes este volt brazil es katalan zeneszek latszolag improvizativ estje. Emiliano az otvenes utos, robot kezekkel jatszott. egy-egy szakasz olyan merhetetlen mechanikus mozgast kivant meg kezetol, hogy egesz egyszeruen nem hittem el, hogy van elo szovet a… amikor a koncert elott kolcson kerte a tollam, nem tudta hasznalni, nem tudta kinyitni, hat meglepett, de aztan megertettem, hogy nem ember.