9. nap avagy MACBA, TBC, Espai Barroc
a nap elso felenek - ami delben kezdodott -nagy reszet a MACBA-ban (Museu d”Art Contemporani de Barcelona) toltottem, az Un teatre sense teatre cimu kiallitason. (akit erdekel: http://www.macba.es ) figyelmesen vegigjartam az egesz tarlatot es bar azt terveztem, hogy kozvetlenul utana elmegyek megnezni egy masik kiallitast, helyette setaltam egy nagyot es egy kis teren ebedeltem egy jatszoter szomszedsagaban. hamar megtelik a fej egy kiallitason es a merhetetlen mennyisegu anyag befogadasa utan, aligha van ero tovabbgondolni azokat. igy aztan egyszerre eleg volt. a jatszoteren ugy 7-8 gyerek volt, mind 4-5 eves forma. a hinta es csuszda, na meg a forgos ize - amin egyszeruen nem szedulnek el vagy ha megis, akkor allitom azt elvezik -, mindez kis keritessel bekeritve. mindenki jatszott, mondhatom, hogy bekesen, csak neha sirt fel hiszterikusan egyik vagy masik, ha az osszesen ket hintabol, egyik sem neki jutott. de amugy minden ment, ahogy mennie kellett, szigoru rendben folyt a “jatszas”. mignem egy varatlan pillanatban betevedt kozejuk egy nagy barna eb, mert a kis kaput bizony valamelyik gondatlan szulo nyitva felejtette. arra szamitottam, hogy legorbulnek a szajak, kitor a siras, mert a kutya jocskan nagyobb volt mindegyikuknel. de nem ez tortent, sipitva eredtek a kutya utan, homokkal es kaviccsal dobaltak, uldoztek. a kutya annyira ketsegbe esett, hogy nyuszitve menekult, de nem talalta meg rogton a kijaratot a szerencsetlen. amikor az allat kimenekult, az egyik homokos terdu kislany alaposan bereteszelte a kaput. es mint ki jol vegezte dolgat, visszatert a csuszdahoz es folytatta, amit felbehagyott. a lincshangulatnak nyoma se maradt, csak a kutya menekult be a szomszed kavezoba enyhen sokkosan. felelmetesek voltak a gyerekek.
TBC azaz Total Body Conditioning
23:00ra hivatalosak voltunk egy zenes estre. keveset tudtam rola, eppen csak annyit, hogy egy zongora, egy szopran es egy mezzoszopran holgy es Schubert, Brahms, Mahler, Strauss, Offenbach. Barcelona egyik olyan utcajaba igyekeztunk, ahol a hazak valamikor a kozepkorban az akkor leggazdagabbak tulajdonaban alltak. mara ezek az epuletek joreszt galeriakka alakultak at, ebben az utcaban van a Picasso Muzeum is. epiteszetileg nagyon hasonloak, egyszeruek, letisztultak, nagy kapuval, hogy beferjen a kocsi, belso udvar, ahol meg tud fordulni a kocsi es az udvarrol kulso lepcso vezet a haz felso szintjere. ezek a valtozatlan jegyek, de persze a hosszu evek alatt sokat alakultak a belso terek elrendezesei. Ahova mi igyekeztunk, ott zart kapu vart, elotte kb 14-17 fo, koztuk ismeros is. Egy kis ido utan feher haju bacsika nyitotta ki a kis kaput a nagy kapuban. egyenkent tessekelt be minket a szeles udvarba, ami hatul egy igen exluziv helyben folytatodott. a koncert a maga kellemessegevel is eleg lett volna a jo elmenyhez, de a hely megsokszorozta azt vagy talan nem azt, hiszen onmagaban is hihetetlen volt. nem tudtam eldonteni, hogy betegesen izlestelen, giccsimado gyujto feszke ez, vagy ezek mid ertekes darabjai egy regi csaladi hagyateknak. az Espai Barrochoz hasonlo helyen sosem jartam. leirhatatlanul elkepesztett. a jobbrol eppen ugrasban levo kitomott leopard, az antik szofan fekvo krokodil es a terben tobb helyen is visszakoszono rokonai, a szaz es szaz mecsestarto, oriasi antik tukrok tucatjai, nem beszelve a sulyos olajfestmenyekrol, amik alatt csak ugy roskadoztak a falak, foldgomb, ora, gyumolcstal - persze tele friss citrommal - szobrok es mellszobrok tucatjai, minden ami marvany, arany, barsony, brokat. befogadhatatlanul sok sulyos csecse es becse. a koncertet hallgatva hol a meztelen habos noalakot abrazolo festmenyre tevedt a szemem, hol az embernagysagu arany ferfi szoborra, hol pedig a leopard szeme csillant meg a gyertyafenyben.
elenk szines almok, rengeteg giccsel
