L es MMIX

nem fulladtam a tengerbe, nem tortem el a karom, nem estek ki a fogaim. minden a legnagyobb rendben van. 19-en tarsasagot kaptam (zp), igy minden amit csinalok, mar tobbesszamban teszem. egyutt megyunk, egyutt nezunk, egyutt eszunk, egyutt uszunk, napozunk, iszunk, elfaradunk,… az elmult 6 napban muzeumoztunk, sor kerult Picassora es Mirora. sok homok ment a ciponkbe es a furdogatyankba is - hodolok az itteni uj topless szenvedelyemnek, igy csak a gatyamba megy a homok. vettunk utoket es strandra jarunk utogetni egy puha, de kemeny labdat. Sitges atminosult Csopakka, rendszeres uticella valt, a ‘leugrunk a strandra’ klasszikus esete, vonattal 35 perc. ami a legszebb, hogy hetfo reggel ota, egeszen ma estig nem volt aramunk, igy aztank se meleg viz, se feny. az itthon toltott orak szama leredukalodott a minimumra. ha akartam volna se tudtam volna beszamolni. veszett hosszu es faraszto setak, kirandulasok. aminek aztan meg kulon orulok, vegre nem egyedul kell a jobbnal jobb gasztro elvezeteken atesnem. a napi fagylalt es edesseg rata is megugrott. most is eppen fekete olivas, paradicsomos rizottot eszunk (ezek nem romlottak meg a kiolvadt hutoben…)

C, a lakotars/foberlo betegeskedik. itt haracsol, krakog, nyoszorog, nyog egesz nap, az orvos a munkatol is eltiltotta egy hetre. bar tobbnyire bezarkozik a szobajaba es karantenben gyogyitja magat - ki tudja hogyan -, de neha elokerul es negyveneshez meltoan,csoszog es latvanyosan szenved. faj a torka es ferfibol van, ugyhogy gyakorlatilag ‘haldoklik’. csinaltam paradicsomos zbab levest mondvan, milyen finom is az, meg a meleg leves jo a torkara es igazan csak kedves akartam lenni. az a pofa, amivel megmeritette a merokanalat, hat felallt a szor a hatamon na meg a labamon is - itt ugyanis a mediterran klima okozta meglepoen gyors szorosodest elvezhetem. szorongatta a kezecskejevel a torkocskajat es kozben gornyedten szagolgatta a levest. az en levesemet! ettem egy szolid tanyernyit belole, majd mondtam, hogy kostolja meg szepen, nem lett rossz. tobb sem kellett beteg C-nek, telepakolta a tanyerjat egyszer, elcsamcsogta, meglehetosen gyorsan, majd az osszes maradekot is kiszedte maganak. hat ennyire szar volt. viszont ketsegbeesetten tapasztaltam, hogy ramragadt valami: - szar a papucsomra egyik nap - en is kocogtattam a tanyert a kanallal…erre nem szabad raszokni, kulonben nem fogom tudni elviselni a sajat tarsasagom eves kozben.

volt kellemes hetfo 5 orai, 40 fokos zongoraoram. majd este F, a zongoratanar es ket baratja (masik F es M vagy L (elfelejtettem) nosteny) tarsasagaban ismet ellatogattam a Jamboree nevu szorakozohelyre, ahol ‘What the fuck’ Jam session volt Paulinho Lemos-szal, akit elso barcelonai estemen (juni 19.)hallottam jatszani persze mas felallasban. foldon ulos-fetrengos, fulbeordibalos kellemes estenek indult. aztan ki a helyrol, mondvan ott draga a sor es el az Orwell terre, ahol sok sok raszta, szakadt csovesnek kinezo fiatal utotte agyon az idot. ez az egyik ‘olyan’ ter, ahol mindenki ‘azt’ csinalja. mi csak soroztunk, egyelore… beszelgettunk, sokat kerdeztek Budapestrol en meg persze mondtam, ami csak eszembe jutott. a masik F, F baratja, F, egyszer csak elhallgatott es latszott nagyon gondolkozik, hogyan is fejezhetne ki magat angolul. majd megmelengette a szivemet, mert azt mondta, hogy itt naluk a legjobb dolog a paradicsomos kenyer (pa amb tomaquet). ami egesz egyszeruen ugy keszul - es mutatta szepen a nagy lapat kezeivel - fogsz egy szelet kenyeret es egy jo erett, szaftos paradicsomot es szepen ratrancsirozott, beledorzsolod az egeszet a kenyerbe, a hejat kiveve, majd kis oliva olajat loccsantasz ra es kesz is. mondtam, hogy volt szerencsem latni a paradicsom pazarlasanak e pazar modjat, abban az esetben ugyanis nem volt eleg szottyos a paradicsom es a fele megmaradt kiszikkadva szettrancsirozva es mondanom sem kell, azt mar senki nem akarja megenni. amugy is erdekes viszonyban vagyok a paradicsommal, tulsagosan belsoseges viszonyban. mondtam, en felszeletelem es ugy rakom a kenyerre es szorostul-borostul megeszem es az olyan mint egy isteni csok. ezutan kicsit hallgatunk, azt hiszem mindenki elkepzelte magaban…vagy nem. mindenesetre volt, aki cinkosan mosolygott. tovabballtunk egy ujabb hely, ujabb sor, ujabb temak, a gasztronomiat hanyagolva. Sincopa nevu hely, ami allitolag Manu Chao torzshelye, mert ott lakik valahol a kornyeken. mondtam rendben, barmit elhiszek. aztan hosszu seta, fustos levego, bucsu, ejszakai busz, pislogo lampak, hegymenet.

ma delelott edzes kettesben az edzovel, aki miutan megertette, hogy nem beszelem a nyelvet, nagyon kedves lett. Telmanak hivjak. a szaunabol ki lehet latni az uszoda reszre, ahol pezsgofurdo is van. ket kerek, sullyesztett masszazskad 4-5 szemelyre, nemenkent kulon. egy uszosapkas 50 koruli ferfi bubzott az egyikben, szerintem mar eleg regota. aztan felpattant es katonasan elkezdett torzsdonteseket vegezni balra-jobbra. utemesen, szogletesen, osszeszoritott szajjal, homlokaba csuszott sapkaval. terdemeles, guggolas, vizhabositas - feltehetoen elengedett egy-ket galambot is kozben -katonasan elhagyta a medencet. egyszerre leptunk ki a spotkozpont kapujan. veszettul egyenes hattal, komor es rezzenestelen arccal vadul kotort az ingzsebeben es elovette a szajharmonikajat. amikor belefujt vonasai kisimultak.

ebedre paradicsomos-spenotos-mozzarellas teszta no meg egy kis friss salata, majd egy kozepesen erett banan, karikakra szelve.

almomban otvenhet eves, suru, szurke gondor haju no voltam, akinek szeretoje volt. szaladtam a buzatablaban, aztan elestem es ereztem a korom az izuleteimben, de megis koromat meghazudtolva friss, rozsapires arccal kokettaltam a nalam fiatalabb udvarloval. majd 14 eves lannya valtoztam, aki megment egy luxushotelnyi embert egy pszichopata tomeggyilkostol. tuszul ejtett engem es szorosan tartott, mikozben a medence folotti trambulinra masztunk. onnan hadonaszott a fegyverevel. valamire varni kellett mert volt idonk beszelgetni. megszerettuk egymast. arrol beszeltunk mi a szep az eletben, mik azok a dolgok, amik szeppe teszik. azt mondtam a “mez es a paradicsom”. o meg azt mondtam “istenem, mennyire szeretnek tobb idot veled tolteni, jobban megismerni!” majd atolelt - merevedese volt - aztan mindenki szabadon tavozhatott.

hat megint eltelt negy nap. egyre gyorsabban telik az ido. egyre ritkabban irok

osszegzem az elmult 4 nap fontosabb torteneseit:

Museu Maritim - tengerszeti, hajozasi, hajoepites-torteneti, halaszati, felfedezeses, meg mit tudom en meg milyen muzeum. sok makettel es igazi nagy hajoval. furcsa kozeg, tul sok az elvalszto fal, nehezen tudod magad belehergelni a temaba, mindig falnak utkozol. volt egy oriasi hajo is, ahova fel lehetett menni es egy uveghidrol megnezni, rettenetesen sotet volt amugy. kivetiton galyarabok eveztek. engem meg allandoan utolert 2 koreai turistalany, hogy ugyan fenykepezzem mar le oket. egszer kertek, megtettem szivesen, masodszor mar gyorsan tul akartam lenni rajta, a harmadiknal kinosan mosolyogtam, ‘ugye ezt most nem gondoljatok komolyan?!’. ami a negyediknel tortent, azert en kerek elnezest…kiteptem a kezebol a gepet, megnyomtam 3szor, mindegyik kepen ijedt arcuk van, majd azt mondtam “this was the fucking last one!”. megijedtek, elkerultek. nezegethettem tovabb a modelleket.

penteken zongoralecke 3. felvonas. az altalam gorcsosnek erzett kezemen allitolag egyaltalan nem latszik a feszultseg.

pentek este a Grec Festival keretein belul: Peter Greenaway es Dj Radar: ‘A life in suitcases - The story of Tulse Luper’. a modern filmkeszites esteje volt ez kerem. djvel es vjvel. szemelyesen Peter Greenaway, egy nagy kepernyo elott allt, amit megerintve tudta valtani es sorba rendezni sajat filmjenek jeleneteit, mindezt zenere, osszhangban Dj Radarral. 3 nagy vaszonra vetitettek a fimreszleteket, amik kezdetben idegtepoen gyorsan valtoztak, de aztan nagyon egymasra hangolodtak. az uránium atomszámának megfeleloen 92 bőrönd nyílik meg ( http://www.cspv.hu/cspv_film/_info.html?film_id=02015 ), 92 jelenet ossze-vissza vagdosva. sokan elhagytak a szinhazat, pedig fel ora utan az agyam teljesen raallt a villodzo orias kepekre, amik kulonbozo utemben jelentek meg a 3 kivetiton. A tortenethez hozzatartozik, hogy mar majden odaertem, amikor rajottem, hogy otthon hagytama jegyem, ugyhogy vissza kellett mennem erte, felmaszni a hegyre, majd lemaszni. taxiba ultem es ugyanannyit majdnem eltaxiztam, amennyi a jegy volt. a sofor vegig beszelt hozzam es kedvessegbol leallitotta az orat az ut 3/4-enel.

hetvegen kiruccantam Sitgesbe. isteni ‘forro’ hely. es nem csak a napsutes miatt. rengeteg strand, szep varoska, kedves utcacskak, megszamlalhatatlan vendeglato egyseg. es elkepesztoen szep ferfiak kez a kezben masik isteni ferfiakkal. elegans hatvanas melegek, lepukkant 30asok, kigyurt, olajos testu parok. de legtobbjuk megis jobban oltozott az atlagnal, tulapolt megjelenessel es remek testtel. ebed egy thai vendegloben. valahogy konnyvel a kezemben, szolidan kortyolgatva asvanyvizemet nagyon nagy szimpatiat valtottam ki a mellettem levo asztalnal ulo 2 meleg parbol. kedvesen mosolyogtak felem, mikozben az egyik par egyik tagjanak egyik kezet a hosszu terito elrejtette es csak partnere arcabol sejthettem, hogy bizony az oleben jar.

harry potter 5. resz egy multiplex moziban, angol nyelven, telthazzal, a leheto legtavolabbi pontjan a varosnak. az ejszakai busz azonban majdnem haztol hazig hozott.

meg 3 nap egyedul, aztan tarsasagot kapok…

eszre sem vettem, hogy mar csutortok van, keddhez illoen keltem.aktiv napot terveztem mara, erre tessek mar fel egy, szepen belecsuszom a sziesztaba, aztan majd 5 korul elkezdodik a nap…vagy nem.

a 3. hetfo is valahogy igy alakult, keson kezdodott, keson ert veget. a nap fenypontja a zongoraoram volt. sikerult megismerkednem a tanarom mogorva, ‘nem vagyok hajlando semmilyen mas nyelven beszelni’ - pedig mint kiderult legalabb 5 kulonbozo nyelven ert es beszel a professzor ur - edesapjaval, aki 15 eve, minden vasarnap paellat foz es mindig masmilyet. kulonleges erzeke van a paellahoz. (de valahogy nem hiszem, hogy meg fogom hivattatni magam) szoval miutan negyedik csongetesre beengedett, kozolte, hogy a fia nincs otthon, nem is lesz, nem is tudja hol van, sot nem is erdekli - jo a viszony - de ha nagyon akarom addig bemehetek megvarni. kedvesen kozoltem, hogy este 8at beszeltunk meg es koszonom majd a haz elott megvarom. de a lepcsohazban mar ossze is futottunk. az ora remek volt, sokat tanultam, rettenetesen elfaradtam. az allitolagos jo teljesitmenyemert cserebe leugrottunk egy sorre. Az origen ( http://www.origen99.com/web/ )nevu hely arrol hires, hogy termekeik 99,9%-a katalan. enni es vasarolni is lehet naluk es meg kell hagyni jokat foznek. de most csak egy pofa sor neki, nekem meg egy clara. nem vagyok soros, de igy citromosan nagyon megszerettem. aztan a meghivas utan rogton kiurult a penztarcaja, ugyhogy automatat akart keresni, de en mondtam, hogy vigyen egy olcso helyre es akkor meghivom vacsorara. egy eldugott, olcso arabhoz keveredtunk, ahol finom pitaba tomott baranyt es zoldsegeket zabaltunk ket pofara, rohogve, mert kb 30 centire ultunk a faltol, ami vegig tukros volt es hat froccsent oda egy kis humusz, na es persze a jo kis csipostol a ketszeresere duzzadt es vorosodott a szam. utana felvitt egy lakasba - semmi szaftos sztori - , ami a hegymaszo klub volt, ahova szereny szemelye jar es mellesleg gyerekcsoportokat visz a pireneusokba. tele volt szakadt, de sportos fiatalokkal a hely, tobb szaz sorosuveggel es sorosdobozzal a foldon. egy amugy impozans es hatalmas polgari lakas tele hegymaszokkal. 5 percet toltottunk ott, aztan ideje volt indulnom, el akartam erni az utolso metrot.

keddre virradoan ramtort a retteges. valaki jart a lakasban mig aludtam, aztan felkeltem es ereztem, hogy valaki van ott rajtam kivul. neha megvaltoztatta a poziciojat egy-egy targynak, odebbtolta a kis komodot, ledobta a konyharuhat, megforditotta a kepet a falon. iszonyatos volt. velem egyutt mozgott, de sosem lattam. aztan visszamentem a szobamba es ahogy kozeledtem egy kezfejet lattam a padlon, majd a hozzatartozo testet is. egy idos ure volt atletatrikoban, aki felig kilogott a szekrenyembol. nem tudtam, hogy halott vagy o az, aki itt motoszkalt. a telefonom az agyon, at kene masznom rajta, de lehet, hogy elkap…nem birom.

a nap elso feleben gyakran neztem be a szobamba hatha ott fekszik…

kedden volt mit gyakorolnom napkozben, meg szerencse, hogy a szomszedok hangosabbak. kesobb halottam az alattunk teregeto pasast, amint az altalam gyakorolt dolgokat dudolta. legalabb 50szer hallotta, nem lepett meg, hogy minden lehetseges mas zenet kiszoritottam a fejebol. aztan elindultam a varosba es hirtelen nagyon sokat talaltam setalni, pedig muzeumba indultam, a Caixa Forumba. azon tul, hogy a kiallitasok ingyenesek, mellesleg nagyon jok is. eloszor egy kis FotoPres’07, majd mintha ez meg nem lett volna eleg, megneztem William Hogarth, az isteni XVIII. szazadi angol festo - a nagy valosagfeltaro, az elit es az XVIII. szazadi Anglia minden mocskat abrazolo, elveteg es betegesen penzsovar, szifiliszes tarsadalom ironikus es kritikus bemutatojanak - munkait (ennek kulonosen ajanlom, hogy mindenki nezzen utana, aki nem ismerne). vissza fogok terni, vannak reszek, amiket ujra latnom kell. utana a valtozatossag kedveert elkeveredtem egy jazz koncertre. A Jamboree nevu underground bar, a varos kozepen, minden napra tartogat valami jo kis koncertet. van ott jazz, egy kis latin-jazz, blues, jazz-funk na es jazz es jazz es jazz. Dos contra uno formacio, Jordi Berni piano es ket fiatal nagy es remek hangu lany, Clara es Nadia. 9kor es 11kor is ok leptek fel, ezen a helyen ez a megszokott, a legtobb programot ketszer adjak le egy nap, ketszer szednek belepot. ( http://www.masimas.net ). Nadia hangjaert kulonosen odavoltam, levegosen, fujtatva, szeles bekaszajjal enekelt.

a szerda igyekezett szurke hetkoznap lenni, sok sporttal delelott, forro szaunaval, egeszseges ebeddel, sok sziesztaval. aztan persze este nem usztam meg - nem is akartam - egy ujabb jazz koncertet. El Jazz a la Ciutadella, ismet a parkban (mult heten is voltunk, de mar nem is tudom miert, nem emlietettem: julius 4_ 16. nap: Multijazz, Homenatge a Lou Bennett). ez az este valahogy mas volt, azt hiszem rakaptam az izere. a koncert isteni volt, de nem volt annyival jobb, mint eddig barmelyik masik, megis valami elpattan a fejemben es elkezdtem igazan elvezni a jazzt. nem allt le se kezem, se labam, ulve orjongtem es k…a jo volt. az eddigi jazz es koncert turne beerni latszik. kezdodhet…

meg most is neha benezek a szobamba, nem fekszik-e valaki az agyamban vagy a padlon…

a pentekre mar nem is emlekszem, valoszinuleg a hetvegi utazasra valo keszulodes jegyeben telt, anelkul, hogy barmi emlitesre melto tortent volna, eltekintve attol, hogy anyam bejelentette, foldonfutokka lettunk…

pentek este talalkoztam volna a zongratanarral, de a szombat kora reggeli indulas helyett a keso esti buszozas kiutotte ezt a programpontot. a buszpalyaudvaron indulas elott ettem egy spenotos-rantottas szendvicset es azon gondolkoztam, hogy valoszinuleg a belpoklossag fogja a vesztemet jelenteni a hetvegere. veszmadarkodhattam, de hiaba. a belpokol mindent kibir, meg a romlott tojasos szendvicset is 40 fokban. a buszut hosszura sikeredett, 50 perc kesessel, tobb mint ket es fel ora alatt ertunk L’Escalaba, a Costa Brava egyik kellemes allomasara. kicsi aranyos nyaralo 11 percre a parttol, a strandtol.

kedvelt nyaralohely. rengeteg volt az amerikai, nagy feher-piros husu, draga napszemuveges, hangos, shoppingolos amerikai, aki minden nap homart eszik, mert itt a tengernel ezt igy kell csinalni. megis csak hiznak es hiznak es a patent az amugy draga bermudarol majd leugrik. a holgyek bore szetrancosodik a sok naptol es a barnito kremektol. napozoagyat berelnek, nehogy homok menjen oda, ahova a kezuk mar nem er el talan soha. o, kokuszt is lehet kapni? azt is veszunk, mert kurvara nyaralunk. jaj swwethart segitsel mar felkelnem, egyedul nem tudok, a sulypontom beszorult a nyugagy racsai koze, var a finom tenger, megmosnam benne a labam, aztan mehetunk is ebedelni valami jo tengeri izet…elnezest. a costa brava nem errol szolt, nem csak errol.

hosszu setak a tengerparton a homokban, mikozben a tenger nyaldossa… - valahogy ez is giccses kicsit. remek hely, sok szikla, tiszta viz, nagy meleg. vitorlasok, motorcsonakok, jachtok. szombat delutan, az elso strandozast letudva talalkoztunk Claudiaval (columbiai) es vademberevel, Pepevel (ibizai), akik Harley-n erkeztek a kisebb eldugott strandra. ujra viz es sok homok. majd seta es seta. latogatas a romai romokhoz majd fel egy kis faluba (Sant Marti d’Empuries), ami nem tobb 4 utcanal. egy igazi giccseskuvo a kis templomnal nagy fekete Mercedes-szel, es ahogy teltek a percek egyre biztosabbak voltunk benne, hogy a volegeny betegesen imadja az autojat. beszallt a kocsiba es lassan gurult, kozben kezenfogva vezette ujdonsult feleseget, ” asszony tudd, hol a helyed”, majd be a kocsiba, fel a motorhaztetore, le a zakot, felturni az ingujjat, csok balrol, csok jobbrol, gyere szivem az olembe - na kerek meg egy sort, mert hanyok. elkepeszto parade volt. kesobb a parton folytatodott a fotozas, a volegenynek futnia kellett a kamera fele, neha meg merengve poroszkalni, mikozben a mennyasszonyt a fotos le se szarta. gyakran lopva felpillantott szerelme, Mercedes fele es megnyugodott, behuzta a kezifeket, nem fog bezugni a romai romok koze. isteni jelenet. este vacsora a tengerparton. talan 50 meterre, termeszetes hullamtoro sziklacsoport meredezett es valami nagy horrorfilmes egyszer kitalalhatta, hogy a zold reflektor jot fog tenni neki. hat nem mondom, jot tett. ott rettegtem palacsintaval a szamban, mikozben szep lassan leittunk magunkat.

vasarnap ismet strand kicsit odebb (Montgo), atsetaltunk egy egykor katonai gyakorlo terepen, tulajdonkeppen egy kisebb fajta erdon, majd vegig magasan a sziklas parton a viz menten. 80km/h szelben tuzo napon 50 perc seta, gyonyoru kornyezetben. neha arra gondoltam egyszer csak agy taposoakna szaggatja le egyikunk labat es megtori e csodas idilli kepet, de nem. megerkeztunk es imadtam az oblot. ebedre sok kagylo es tintahal, amolyan amerikaiasan - megjegyezem messze az volt a legolcsobb fogas. hazafele egy meg jaratlan sziklas partszakasz megmaszasa wietnami papucsban, tuskes bokrok kozott, majd a harmadik sziklas domd utan katonai bunekrlatogatas. balra csak szikla es a durva, baratsagtalan novenyzet, rengeteg rozmaringgal, jobbra a sziklas part, a tenger, a kekseg es a gylkos sikolyu siralyok. madj vissza a gyakorlo terepre, repeszek, aknak, fenyvesek isten veletek.

costa brava, talan ket het mulva ismet leugrunk az itteni balcsira

szerda volt, egy szerda a sok kozul. jelen esetben a harmadik szerdam itt barcelonaban, de amugy megis csak egy szerda.mikor ideutaztam szandekomban allt nem turista eletet elni es azt hiszem ez igy is alakult legtobbszor. szabadon rendelkezem az idommel, ugy osztom be vagy ugy nem osztom be ahogy akarom.

reggel (11h) lementem az edzoterembe, hogy amolyan hetkoznapi eletet eljek es reszt vettem egy spinning oran. milyen jo is az mikor az ember allan csurog le az izzadtsag, a poloja is teljesen atnedvesedik es mindenki allat modjara verejtekezik a teremben. isteni erzes. ha tul vagy az elso 20 percen mar vegig tudod csinalni. egy ilyen edzes utan pedig szauna is dukal.

ebedre (15h) talalkozom volt c-vel es ket kedves baratjaval. kigyozott a sor az etterem elott, ahova mentunk, de azt mondtak itt ez a normalis, gyorsan be fogunk jutni. felmerult bennem a kerdes, hogy akkor vajon rettento gyors ebednek nezunk elebe, hiszen mogottunk is sokan alltak mar. hamar bejutottunk es a napi menu mellett dontottunk mindannyian. hideg paradicsomkrem leves egy csepp bazsalikomos olajjal a kozepen, utana valami grillezett feher husu hal es salata, majd gyumolcs vagy csokis piskota. gorog dinnyet ettem, ket szeletet, a tobbiek piskotat. olyan volt mint az iskolaban a menzan, csak kicsit jobb kivitelben, suru, fekete, igazi csokiontettel. Mig a tobbiek szetkentek a tanyerjukon a csokoladet en mint talan meg soha kessel es villaval ettem a dinnyet. poharunkban rose. S, a tarsasag masik no tagja vegig New Orleans-rol beszelt, ahol az elmult 2 hetet toltotte valami konferencian. angolul beszelt, ram valo tekintettel, de valahogy mindegy volt. az ebeddel voltam elfoglalva, nem erdekeltek a statisztikak, a romok, a kormany, amerika. sokkal inkabb erdekelt a paradicsompure, amibol az elso falat mennyei volt, majd a kovetkezo par is, de valahogy a vegere elromlott az egesz, es felfordult tole a gyomrom. bar volt idonk megenni, az etterem bezarni keszult az ebed es a vacsora kozotti 4 orara es szabalyosan teptek ki a kezunkbol a penzt, majd a poharainkat, sot az abroszt is kirantottak. a felszolgalok mind bevandorlok, akiknek spanyoljat nem csak en nem ertettem.

ebed utan seta es kozeledett a nap varva vart pontja a 19h.

az impozans epuletben rothadt sajt, doglott hal es szaraz kutyatap szag terjengett es a lakasba beerve a szag mit sem valtozott. de az orr hamar megszokja. sok dolog eszembe jutott, hogy mik vannak meg, amikhez az emberi orr hamar hozzaszokik… az elso zongoraoram. merev bal kezzel, de hatalmas lelkesedessel. Ferran turelmes volt velem es figyelmes, de egy ora alatt 3 nagyobb cigarettat is sodort, ami valoszinuleg megkonnyitette a dolgat. csak ugy izott az arcom az ora vegere, zavaromban meg setaltam egy kicsit a 20 meteres folyoson, ahol megszamlalhatatlanul sok konyvtol roskadoztak a polcok, utkozben ket pianinoval is talalkoztam es legalabb 7 szobaval. a dolgozoszoba tetszett a legjobban. kozepen egy asztal egy szamitogeppel, korolutte padlotol plafonig polc korben, tele ujabb ezer kotettel, mintha a falak is egy kicsit befele dolnenek az asztalra. boldogan leptem ki az utcara. felszabadultan, hisz evek ota vartam mar ezt a napot.

a csutortok ehhez kepest csak egy setalos, nezelodos nap volt, a vegen fajo hattal es derekkal, de az ejszaka….: egy kutatolaboratoriumban dolgoztam, ferfi voltam. hoztak egy gyereket, akinek valami fenyes volt az elso ket foga kozott, azt hiszem egy meteorit darabja. hirdetest adtunk fel, hogy jelentkezzenek azok a csaladok, ahol ilyen van. de ezek azonnal lebuktak, a gyereknek implantatuma volt, az anyja csinalta neki, aki AVON tanacsado volt. megragadtam a gyereket, sietosen kivettem a pancelszekrenybol az AVON katalogust, egy megjelent cikket a gyerekrol es az anyjarol - mint bizonyitekokat es menekulni kezdtunk… egy szorakohelyen voltam r-rel es sz-szel, unalmas helyen, ahol kevesen is voltak es a zene is rossz volt, taxit hivtunk, ami mindenkit szepen egymas utan hazavisz majd, megszolalt az oram, 9 ora. “hogy maradhattunk ilyen sokaig egy ennyire szar buliban? es anyam nem is keresett?”

a hetfoa hetvegi hastaji elgedettseg es az enyhe kialvatlansag jegyeben telt. csak semmi mozgas. itt a remek alkalom, hogy egy kicsit irjak a foberlomrol. C, a katalan software mernok es jazz zenesz. kedves, nyugodt ember, megis sok apro megjegyeznivaloval. megerkezesemkor meg 8 napja volt hatra egy zene-vizsgahoz. ez annyit jelentett, hogy munka utan hazaerve azonnal ravetette magat a gitarjara, olykor a zongorara es amig el nem faradt zenelt. en pedig amikor eppen itthon voltam orommel hallgattam. szerettem ha jatszott, megha neha a masik szobaban is. az enekhangjat viszont valahogy nem birom, az nekem tul sok, az annyira fel tud huzni, hogy hiszterikusan orditanek vele. ehelyett persze hallgatok, egy szavam sincs, csak mosolygok kedvesen. bar az utolso napokban szerintem minden kedvesseg eltunt az arcomrol, ezert visszavonult a szobajaba es nem a nappaliban gyakorolt. a fozest megosztottuk, ahogy a mosogatast is. olykor meglepetten, neha baratsagosan, viccelodve all felettem mikor fozok, talan meg megjegyzest is tesz. aztan persze megzabalja. a melypont a spenot volt, ott majdnem kiborult a bili nalam, leven a spenot nagy kedvenc. isten ments, hogy csak rosszat mondjak rola, hiszen remek programokra visz el, a hetvegi jazz fesztivalra sem jutottam volna el, ha o nincs. tulajdonkeppen majdnem minden estere van valami koncert javaslata es ezert igen halas is vagyok. csak ne ugrandozna a lepcson lefele, ne koccintana a villajat negyszer is a tanyerhoz mielott egy falatot vesz fel vele, csak ne hummogne minden mondatom utan, ne csamcsogna, vagna le a kormet (a gitar miatt igen hosszu, izlestelen), mosna ki a mosdot borotvalkozas utan…apro bosszanto dolgok, de halas vagyok neki, hogy itt lehetek es alhatok az amugy alvasra tokeletesen alkalmatlan fotelagyon, igaz amennyit fizetek neki, az erkellyel is be kene ernem. rosszmaju vagyok? mellesleg nem tudtam, hogy a birka/barany majanak ennyire ‘erdekes’ ize van.

kedden nem akartam mar lustalkodni, ezert felkerekedtem es hatalmasat ebedeltem es setaltam a varosban. megkezdodtek a learazasok es csak ugy dolnek ki a kirakatokbol a nagy szamok es szazalekjelek, az uzletekbol meg a verben forgo szemu, nyalas allu tomegek. ahol tehettem kikerultem oket, de Barcelonaban nem nagyon lehet az embereket kikerulni, mindenhol millioan vannak. beugrottam egy kis uzletbe hajgumit venni, de 20 percet alltam sorban - kivartam, raertem - es kozben szaz tini tepte ki egymas hajabol a felprobalt csili fulbevalot, nyaklancot, forgattak az allvanyokat, sivitoztak es lokdostek egymast a tukor elott. viszont a nagy elkerulo setamban olyan kellemes kis helyekre bukkantam, ahol meg sose jartam. kis napsutotte ter templommal, jol elrejtve, 40 csovessel, ezert nem tudtam hova leulni. a setamnak 3 fo allomasa volt az ebeden kivul. 3 kisebb galeriaban jartam. az elso helyen amerikai tulajdonos volt, aki hihetetlen koszontessel fogadott, majd mig bent nezelodtem, o kint ult a galeria elott es szunyokalt. Bob Grant retrospektiv kiallitasa nem kap minositest. “In the jingle-jangle morning I’ll come following you.” ( http://www.graciaartsproject.com ). masodik allomasom mar sokkal inkabb kedvemre valo volt, ahol Marc Quintana kiallitasat lattam ( http://www.adngaleria.com/ ). harmadikkent pedig a kiallitas koncepcioja maga volt az erotika. a falakon szamozott kepek, fent egy kis galerian is folytatodott, ahol mar iroda is volt. mit sem sejtve, a turista minden pofatlansagaval felmetem a lepcson es az ott lathato 3 fotot is magameva tettem. a galeriatulajdonos azonban szova tette, ezek mar nem kepzik a kiallitas reszet, de ha mar feljottem az irodajaba nezzem meg nyugodtan. egesz nyugodt voltam. ( http://www.n2galeria.com/home.php ).

hazafele beugrottam egy bioboltba, ahol nem ismertek a csicseriborso kremet, ezert rizstejet vettem.

a hetfo es a kedd este is Woody Allen filmekkel zarult. egyebkent az itteni metro ujsag szerint itt van Barcelonaban, itt fog forgatni a nyaron, meg az is lehet, hogy talalkozunk. bar az almomban viselt narancssarga tusarku es terdig ero csofarmer, valamint az autoverseny-palya melletti folyamatos menedzseri munka, mobiltelefonalassal. majd a csoportos foldrajz erettsegi lekesese nem feltetlenul illeszkedne az o kepi vilagaba.

pentek

kar lenne emlites nelkul hagynom a pentek estet. vacsora egy kellemes, feldraga helyen a lakotarsammal ( a zenesz es software mernok - rola majd kesobb, maskor) es egy kedves baratjaval Jordival a Fame cimu musical egyik enekesevel. az elmult majdnem ket hetet joszerivel csak zeneszek es enekesek kozott toltottem, legtobbjuk nem az en generaciom…megis kellemes tarsasagnak bizonyolnak. sot. Jordi is megorult, hogy van kivel gyakorolni angoljat. mikozben belefeledkeztunk a maganeletebe, elsirta nekem minden banatat - mondvan egy no ezt sokkal jobban megerti -, hogy bizony ennyi munka mellett a baratnojevel komoly problemaik vannak es csak keveset latja, de a turnezas mellett ez csak egyre rosszabb. szoval mikozben o gyakorolta az angolt, benyomott ket akkora hamburgert mint a fejem, mig en tapast csipegettem, szolid eleganciaval es konyekig zsiros kezekkel es fogyott a sangria a poharambol. aztan valami megcsapta az orrom, valami ismeros savanykas szag. felneztem es mellettem egy csopogo orru, nem feltetlenul hajlektalan oregember allt kek ingben es az asztal kozepe fele mutogatott. kicsit bejjebb huztam a baguettet az asztal szeletol, felve attol, hogy ha ra is csoppen, nem fogom eszrevenni a taknyot a paradicsomok kozott. negyszer kert egymas utan, mindvegig a tintahalra szegezve tekintetet. mivel a beszede zavaros volt, de a szeme tobbe kevesbe tiszta, hat a legjobb indulattal kapott egy tintahal karikat es elegedetten tovabballt. befejeztuk a vacsorat es a valtozatossag kedveert egy koncertre igyekeztunk egy remek kis underground klubba, ami 70-80-as evek diszkohangulatat sugarozta es az ember azt varta volna, hogy mindjart felcsendul valami jo kis diszkoslager, de nem. kulonleges koncert volt. rock vagy inkabb metal koncert, hangszerek nelkul: ElinkreIblekinteToafonia. a capella. 5 meglett koru rocker, fekete egyenpoloban, remek hanggal, brutalis, idiota szovegekkel: kutyakrol, a globalizaciorol, melegekreol, alszentekrol, hipokritakrol, antigravitaciorol es meg pandakrol is. elkepeszto volt, bar a felet nem ertettem, igyekeztek nekem rohogve es konnyekkel kuszkodve forditani.

szombat

delelott hosszas egyeztetes utan sikerult talalkoznom ket magyar lannyal, akikkel van egy kozos ismerosom, de oket nem ismertem. nem okozott problemat, beultunk tizoraizni (1 korul) es elmeseltuk eddigi elmenyeinket egymasnak. ok autot bereltek harman es leutaztak egeszen delre, de sajnos az amugy meglepoen nem draga autoberlest nem tudtak meguszni ennyivel, ugyanis kicsit megnyomtak a kocsit, ugyhogy 309 Euro buntetest kell fizetniuk es egyikuk bankszamlajan meg 500 Eurot le is blokkoltak iziben. hat mar epp kedvem lett volna autot berelni. kicsit setaltunk, aztan uldogeltunk a 37 fokban a kikotoben. jo volt

aztan sietnem kellett a vonathoz, amit kedves, kurvara raeros ugrabugra katalan lakotarsam majdnem lekesett. irany Villafranca del Penedes, bor es jazz fesztival! a valtozatossag kedveert egy kis jazz egy kis koncert, sok tapas. katalanunk batyjanal szalltunk meg, aki helybeli festo es rajztanar. az egyik szobajat kaptam meg, ahol merhetetlen mennyisegu “remekmu” volt felhalmozva, falra, szekre, agyra, foldre, polcra. volt ott egy kis agyiko egy kistermetu vendegnek. delutan bor- es cava kostolo tiketert cserebe. utan lathattam, hogy epul az embervar. a villafrancai Castellera. a legtetejere felkuldenek kicsi gyerekeket nagy bukosisakban, hogy garantaltan fejnehezek legyenek. Sitjazz marching banddel seta a varosban. kesobb vacsorameghivas a software mernok kollegahoz es kedves kortars tancos elettarsahoz. sok pizza cukkinivel, meg tobb hofeher hosszu macskaszor a ruhan. este vissza a varosba es Charlie Haden jazz koncert! hajnalig. alvas a sufniban. meglepoen kenyelmesen.

vasarnap

reggelire az elso pohar tejem Spanyolorszagban. jo igy a borok ele…napkozben sok seta, meleg, borkostolas, ebedre meghivas ugyanoda mernokekhez, ahol elokerult egy medence a tarsashaz kozos udvaran. tobb sem kellett. megvartam mig jol befelhosodott aztan gyerunk a vizbe. meg a tegnapinal is sokkal tobb feher macskaszor a ruhan, az allat meg a wcre is elkisert es melyen a szemembe nezett mig…aztan fel az emeltre, macska utanam, nyavogas egyutt, aztan kerti jatek, aztan ebed, megint iszonyat sok. kiprobaltam az orchata nevu italt, ami valami csonthejasbol nyert tejszeru ize - leginkabb a mandulatejre hasonlit, nem tudtam eldonteni, hogy izlik-e. utana vissza a varosba es jazz meg bor. a csapat kibovult 8 fore. erkezett meg egy mernok es kedves kiseronoje, Olga, na meg Ferran, a zongoratanar. slattyogas, varakozas az esti nagy zarokoncertre. mire szepen mindenki odagyult a terre, ahol a szinpad allt, alaposan beborult. amint elkezdett esni, bemondtak, hogy gyors, de nagy eso lesz, mindenki menekuljon, utana koncert. kicsit menekult mindenki, de aztan semmi. elkezdtek es akkor eleredt. Isteni Maceo Parker koncert borig azva, imadtam. ha lehet, az esotol meg jobban szolt a jazz, a funky, a rozsaszin punk haju technikus is nagyot alakitott. a koncert oromere ettem egy oriasi adag sult krumplit majd mar 4re bovulve vissztertunk a rajztanar, Eduardo lakasaba es hosszan beszelgettunk zenerel, iskolarendszerrol, etelekrol es Indiarol. reggelre a katalan eltunt, batyja kozolte, hogy itthagyta nekem Ferrant, vele majd visszavonatozunk Barcelonaba. a vonaton jot beszelgettunk es megallapodtunk, hamarosan ujra talalkozunk…

(…aki figyelmesen olvasta az sejtheti miert)