L es MMIX

kezdem megszokni az új közeget, a maga kis kedves, szeretetre méltó vagy mélységesen bosszantó apró jellegzetességeivel. a redőny önálló életet él, amit kezdetben úgy gondoltam, megszokom majd, hiszen így kell szeretni, ahogy van. nem fog menni. már akkor sincs kedve fent maradni, ha teljesen fel van húzva, tövig. egy zuhanyozásnyi idő alatt félig, egy hajmosásnyi-hajszárításnyi-arckrémezésnyi idő alatt pedig teljesen lecsúszik. kár is újra felhúzni. mire az ember hazaér, teljes sötétség fogadja az amúgy napos, barátságos lakásban. mellesleg ha egyszer óvatlanul elalszom a napos erkélyen, nem kizárt, hogy kintragadok. nem beszélve a nyaklemetszés veszélyéről. szépen rászorul a nyakra és súlyából adódóan nem mozdul, incs menekvés. a konyhai muslincák elszaporodása valószínűleg egyszerűen a rohadó, elfogyasztásra szánt, de eddig el nem fogyasztott déli gyümölcsöknek köszönhető. a ‘madárijesztőnek’ kirakott gumigekkó nem kapja el őket és a muslincák meg sem ijednek tőle. túl vannak már mindenen és túlélnek mindent. a vészesen halmozódó új használati cikkek lassan nyakig érnek, polc hiányában.

előbb vagy utóbb sor kerül az erkély széttúrására is. ki fogom kotorni a 40 éves virágföldet, ami nem kizárt, hogy egy-két galamb tetemet is rejt. látom, ahogy előkerülnek a szárnyacskák csontjai, majd a fejecskék. védőfelszerelés kötelező: békás kertészkesztyű, maszk, zuhanysapka -nem kockáztathatom a hajhullás felgyorsulását- a tetemekből esetlegesen -vagy inkább mondjuk, hogy biztosan- felszálló gyilkos mérgű gázokra való tekintettel. nem kizárt az úszószemüveg sem, mert látom magam előtt a felcsapó kénes gázt, ahogy belenyal a szemembe és… szóval jobb félni. ha a tetemeket eltávolítottuk, jöhet a fixirozás és a padlapok.

ha érdemesek a dokumentálásra, bemutattatnak.

állítólag az élet nem áll meg. nekem is megy tovább egy kissé módosított mederben. a reggeli séta a háztól a villamosig tele új arcokkal, akiket lassan megszokok. a házzal szembeni bioboltban már hozzászoktak reggeli jelenésemhez. ahogy kicsit tanácstalanul becsilingelek, felmérem a pultot, a hűtőt, a polcot és még 2 hét után is nagyjából mindig ugyanazt veszem. majd kicsilingelek az ajtón, elhaladok az akkor nyitó éttermek előtt. még nem fröcsög a használt olaj szaga a bécsi szeletestől, de már érkezik az ital fuvar a kiskakukkba. aztán persze olykor összefutok egy-két korán kelő hímmel, akik a szuper férfi szépségszalonból frissen, illatosan, manikűrözve - nyílván pedikűrözve is - olykor kozmetikázott arccal, lélegzetnyi alapozóval, pihe-puha arcbőrrel libbennek ki az űjlipótvárosi troli-szmogos valóságba. a jászai felé besűrüsödik kissé, egyre többen jönnek, szivárognak az állandó helyükre. kinyit a virágárus, akihez többször is betörtek. mondták is neki, hogy látták az erkélyről, mert pont oda néz, de nem tudtak semmit se tenni, ugyebár, de mélységesen egyetértenek. megnyílt az új turi is, legalábbis ezt hirdetika frissen kiragasztott feliratok. a tátongó hófehér helységbe minden hétfőn-szerdán-pénteken új áru érkezik (majd). aztán a 4-6-os, ami mindig pont jön és akkor le a lépcsőn, aztán fel a lépcsőn, be a villamosba. ez így megy, mert ugye az élet nem áll meg…