újra egy szombat a munkában
szombat van. nem vagyok hajlandó dolgozni. és ha tartanám a szombatot? ha. akkor most levonnák a szabadnapjaimból? kizárt, hogy figyelembe lenne véve. meg lennék különböztetve, pontosabban nem lennék.
Saturday, October 27, 2007
Thursday, October 25, 2007
4 lapulós napon át
a szombati munkanap után jöttek a nagy üresjáratok. a szokásos vasárnapi squash és a … hát ezen kívül azt hiszem semmi más nem történt. 3,5 nap töszmögés, pöszmeség, tuszmogás, suskó-muskó, plampogás. szóval semmi gyors és határozott, csak jó kis tötymörgés legtöbbször otthon. igazi pihenés, amitől az embernek leáll az agya is, teljesen lelassul és nincs már kedve se semmihez, ellustulás. restség, tunyaság, hereség, renyvedtség. azóta sem indult újra a motor. valahogy beállt a rezgésszámom egy elég alacsony értékre és csoda, hogy ezt a posztot meg tudtam írni. bár nem sürgetett senki és szépen kitöltöttem vele egy üres 20 percnyi intervallumot.
Saturday, October 20, 2007
szombati munkanap
a szokottabbnál is fáradtabban keltem, fürödtem, öltöztem, csattot raktam a hajamba - amolyan 5 éves kislányosan -, legyalogoltam az ötödikről és kivágódtam a kurva hidegbe. a megszokott párszáz méter a villamosig a munkanapnak álcázott szombaton, de engem nem vernek át, mert ma tényleg szombat van. a szememre ráhúzódó vizenyős táskák alól, hunyorogva kémleltem a hajláktalan szagú villamos utasait. a tegnap esti japán kortárs táncon gondolkoztam. a professzionalizmus sistergett a puhos fehér végtagú japán hölgyekből. a hajlékony, gumiarcú balett-harcos-táncosok néhol követhetetlenségig felgyorsulva száguldoztak, néhol pedig az arcukra fagyott mosolyhoz teljesen lelassultak. filmeszerű darabjukból hiányoltam a vért, de ez most nem erről szólt. pappa tarahumara.
amikor a BÖF kis mosolygós hostesse megkérdezte, hogy van-e pár percem egy kérdőívre, elmosolyodtam és azt mondtam, na jó.
/ja és a petőfi s utcai olasz ‘gyorsétterem’ kap egy jó pontot, a gerlóczyban meg még mindig isteni a hideg cremas kávé/
amikor a BÖF kis mosolygós hostesse megkérdezte, hogy van-e pár percem egy kérdőívre, elmosolyodtam és azt mondtam, na jó.
/ja és a petőfi s utcai olasz ‘gyorsétterem’ kap egy jó pontot, a gerlóczyban meg még mindig isteni a hideg cremas kávé/
Friday, October 19, 2007
csongi, a vállalkozó és andika, a kopasz énekesnő
- szeva öregem, én vagyok az, csongi! hogy vagy?
- …
- ja persze építek egy házat miklóson, ja igen, a másik mellé, egy hasonlót. neked van meló?
- …
- hát én dógoztatok miklóson meg fent órabérben is, ja. kell a pínz, nagy a család. mindent bevállalunk, ozt csináljuk, mert muszáj. na és az asszony jól van?
- …
- igen a fecóval, ugyanolyan lesz mint a másik, csak nagyobb.
- …
- mondtam a palinak, ne csináljon már hülyét belőlünk, ha nem keresek rajt egy fillért sem, minek csináljam?! ne vacakoljon velem, mert ott hagyom, ozt csináltassa meg mással, de ingyért nem csinálja meg senki, ozt baszhassa. na kemény ez öregem, minden nap harcolok a kurva élet
- …
/fehér kötött v-nykú pilóver, sárgás koptatott farmer, arany nyak- és csuklódísz, krokodilmintás, hegyes orrú, műbőr surranó, nyárról megmaradt barna bőr, széles terpesz, keserédes mosoly/
a 4-6-oson töltött percek meghatározzák a napomat
- …
- ja persze építek egy házat miklóson, ja igen, a másik mellé, egy hasonlót. neked van meló?
- …
- hát én dógoztatok miklóson meg fent órabérben is, ja. kell a pínz, nagy a család. mindent bevállalunk, ozt csináljuk, mert muszáj. na és az asszony jól van?
- …
- igen a fecóval, ugyanolyan lesz mint a másik, csak nagyobb.
- …
- mondtam a palinak, ne csináljon már hülyét belőlünk, ha nem keresek rajt egy fillért sem, minek csináljam?! ne vacakoljon velem, mert ott hagyom, ozt csináltassa meg mással, de ingyért nem csinálja meg senki, ozt baszhassa. na kemény ez öregem, minden nap harcolok a kurva élet
- …
/fehér kötött v-nykú pilóver, sárgás koptatott farmer, arany nyak- és csuklódísz, krokodilmintás, hegyes orrú, műbőr surranó, nyárról megmaradt barna bőr, széles terpesz, keserédes mosoly/
- szia andika vagyok
- —
- na most jövök az orvostól, fiú lesz!
- —
- na most ezzel a keresztelősdivel aztán nem lesz gond
- —
- igen, marad peti, az lesz a neve.
- —
- igen örülök, azt mondták minden rendben van, kb 17 hetes, a gerince egészséges, mindene megvan. március körül lesz meg. na hát ez a hír, meséld el a balázsnak is
- —
- na leteszem, mert szállok le, puszikállak
/ teljesen kopasz, sápadt, középkorú nő, fekete hosszú szőrkabátban, szemüvegben és lila szemhéjfestékkel. a bejelentett hírhez képest, elég lehangoltan, szürkén/
a 4-6-oson töltött percek meghatározzák a napomat
Wednesday, October 17, 2007
büszkeség és balítélet
nem csinálok receptblogot. legyenek a kulináris posztok csak színes hozzávalók a blogomhoz. tegnap este miközben kiporszívóztam, felmostam és pakoltam mint egy eszelős (néha olyan vagyok mint anyám, aki hazaesve a munkából, kétségbe esve nekiáll pakolni, rendet teremteni, halálosan elfárasztja magát benne és közben mást csinálna, de úgy érzi muszáj, mert ki csinálja meg ha ő nem és egyszerűen érzi, ahogy megeszi a kosz és élhetetlenné válik az egész és és…) elkészültek a finomságok. előre elterveztem, hogy mielőtt elindulnánk az esti táncelőadásra (BÖF, Trafó KMH) elkészülök a lencsével és a sütőtökkel is.
szakácskönyvet sose használok, csak elkezdem beszórni a dolgokat, nekem tetsző sorrendben, aztán fűszerezek és aztán kóstolok amennyiszer csak szükséges.
a sütőtököt sem támogatta, de aztán…
miután minden jól megfőtt, elindultunk a trafóba, de a tánc utánra jutalmul a tökleves mellé palacsinta sült nekem.
szakácskönyvet sose használok, csak elkezdem beszórni a dolgokat, nekem tetsző sorrendben, aztán fűszerezek és aztán kóstolok amennyiszer csak szükséges.
lencsefőzelék, ahogy én szoktam, mindig máshogy
végy egy kis zöld lencsét 2-3 marokkal
és áztasd be egy éjszakára, egy napra…
aztán a tegnapiba belekerült még:
1 fej hagyma
2 gerezd kihagyhatatlan fokhagyma
kis olivaolaj
2 krumpli kicsire vágva
egy répa szintén kicsire
egy konzerv hámozott paradicsom
aztán fűszerileg: só, bors, babérlevél, római kömény, sima kömény, curry
na meg kb 2.5 pohár víz
(ez mára készült, nem tegnapra, szerintem kb akármeddig eláll, munkahelyre tökéletes)
aztán a sütőtök is elkészült
pucolva, magozva, apróra vágva
elég kicsi aranyos tököcske volt,
úgyhogy kíséretként kapott még 2 db apróra vágott krumlit is
2 gerezd kihagyhatatlan
olivaolaj egy kevés ide is
aztán rotyogás, puhítás, majd
tűzről le és turmix
aztán még bele:
tejszín, só, bors, gyömbér, kurkuma, chili
még egy rotty és kész
petrezselyem
hát kérem büszke voltam
a sütőtököt sem támogatta, de aztán…
miután minden jól megfőtt, elindultunk a trafóba, de a tánc utánra jutalmul a tökleves mellé palacsinta sült nekem.
Friday, October 12, 2007
sár
sokszor elkezdtem már egy újabb bejegyzést, de aztán valami mindig megakadályozott a publikálásában. hol nem tudtam befejezni, hol nem is volt eleje, hol nem szólt semmiről vagy nem tetszett amiről szólt, esetleg nem volt kedvem publikálni mégsem, de az is előfordult, hogy egyetlen szó villogott fenyegetően és várta társait, akikkel kiegészülve talán majd lesz belőlük valami, valami akármi. bármi. pár sor. mondjuk csak 8 nap telt el az előző komment óta, igazán nem kéne kétségbe esnem. szomorúan tapasztalom, hogy a nyom-, jel-, azaz kommenthagyók száma megcsappant. az egykori fröcsögés, esetleges félreértések vagy akár éles viták elmaradnak. ez persze lehet a szövegeim minőségének egyenes ágú következménye. nem írok olyat, amibe bele lehet kötni? nem teszek fel kérdést? nem adok rossz választ? nincs más véleménnyel senki? nem osztanátok meg ti is a kurva tapasztalaitokat? mert ha nem hát nem. igyekeztem nem teljesen öncélú blogot fenntartani - bár ez a bejegyzés mégis egy kicsit úgy sikerül-, de úgy látszik nem megy. nem hatolnak belétek a szavaim, nem érzitek őket érdekesnek vagy érdemesnek a reakcióra. bár tudom többen olvassák, mint ahányan beszólnak, mert van egy okos statisztikás oldal a blogra építve, másrészt kivülről kapom a jeleket. de a jelzéseknek itt a helye.
büszkén jelentem, hogy jógázni járunk, már háromszor is voltunk (vörös Eszterrel). nyílván csak bebeszélem magamnak, de talán érzem már a jót. az elmúlt óra is kimondottan jól esett a hátamnak, az amúgy is egyenes tartásomnak. beszéltünk óra után a szélsőséges módszerekről: géz az orrba, agyig feldugni, kihúzni és megtisztulni, ugyanúgy gézt letuszkolni a torkunkon, majd felöklendezni - bár ha belegondolok ezt gyerekként igen gyakran csináltam különböző rongyokkal, mert szerettem a ‘már öklendezem és majdnem hányok’ érzést - meg a reggeli hányattatás, egy kis sós vízzel vagy sok sós vízzel avyg akár egy teljes liter nem sós vízzel, amit gyorsan kell viszont meginni; a vizes orrtisztítás, egyik orrlyukon beszív, másikon kicsorgat …stb. ez a téma nagyon feldobott és ki is fogom próbálni. reggeli öklendezés, harácsolás, orrvizezés és egy jó tisztitó hányás. bár nem szeretek hányni. mindig irigyeltem azokat, akik csak ledugják az ujjukat és zutty, mert tudják, hogy ez jó lesz nekik. bennem él az a gyerekként beidegződött dolog, hogy hányás=betegség folyománya. de erről majd jól leszokom és rászokom…ha megy
Thursday, October 4, 2007
tündéri tehetetlenség?
máskor is éreztem már ilyet. tökéletesen tehetetlen vagyok bizonyos dolgokban. tökéletesen és a szó értelmét teljesen kimerítve, te he tet len. rajtam kívül álló okok miatt olykor megáll a levegő, megáll a munka, elakad a gépezet. mégha olykor nem is vagyok olajozott és nem pereg kezem alatt a számtalan - mert ha nagyon akarnék, mindig találnék -dolog. akadékoskodás, határozatlankodás, tötymörgés, tesze-tosza, szöszölés…stb. ezektől nem forog a kerék. szeretem, ha van mit csinálni, szeretem, ha megbíznak, ha kikérik a véleményem, ha egyetértenek velem. ne adj isten ha elismerik, hogy amit csinálok, az jó. de ilyen sokat igazán nem akarhatok. néha úrrá lesz rajtam a lustaság, mert elvész a lelkesedés. nehéz önzetlenül dolgozni, csak másokért, csak mások sikeréért. na de azt kevesen - vagy talán az ő köreikben sokan - hogy ezt először csendes elvontság, majd magasztos elmélkedés, esetleg olajozott kivitelezés, majd veszett, habzó szájú semmibevevés és örjöngés…előzi meg. ilyenkor az ember tehetetlen. nincs más dolgom, mint várni, kivárni, míg kitisztul a ‘magas-ködös’ levegő. hogy miért tündéri? lehetett volna éppen angyali is, de azért mégsem gondolom, hogy az lennék… maradok tisztelettel, türelemmel. éljen a kortárs képzőművészet!
