egész egyszerűen átléptük a jóleső határt.
látom ahogy a túlterhelt beleim kibröfftyennek a számon és hatalmas megkönnyebbüléssel szétterülnek a parkettán.
elterülök, könny szökik a szemembe és kilehelem a lelkem az utolsó vacsorán.
a nagy hízás című gyilkos műsorra itt lehet jelentkezni.
ébresztő nélkül ébredni, 8 órakor pontban. azonnal elkeseredni, hogy a hétköznapok monoton rutinja ennyire bevésődött. becsomagolni a réteseket alufóliába, amiket előző éjjel sütöttél a munkahelyi karácsonyra. mezítláb toporogni a lehulott réteslap darabokon, felvenni egy bordó harisnyát, fülpiszkálóval korrigálni a szempillafestést, némán zörögni a gondosan összehajtogatott papírszatyrokkal. 8 teljes percig keresni a nyáron vásárolt farmered, majd feladni, mert a kétszáz pulóver majd kiböffen a szekrényből. nem gyújtani lámpát és a redőnyt sem felhúzni. csizmahúzás közben tüsszenteni és ezzel egy teljes napra beállítani a hátadat. elindulni a sok minuszban egy állat - nem önként - levetett irhájában. tuszkolódni a villamoson. elmenni az országos fordito irodába, földalattin utazni. konfrontálódni egy ellenőrnővel. pácolódni a metróban és rájönni, hogy a sálad tárkony illatú. minden sálban benne marad az aznap. elképzelni magam egy tál bárányragu levesben tárkonnyal és irhával. megfeketedett körmű nénibácsi által eszmélni az üllői úti megállóban.
ánizsos répasaláta s egy szelet spenótos lepény.
kívánhatna-e többet jobbat egy jóravaló legény.
ha lenne a lepény-legény rímnél keservesebb, ami eszembe jut ma…
