vol_2_kozelebb a valosaghoz
harmadik napja vagyok bezarva a lakasban. sajat magamat zartam be, ez mondjuk meg a szolidabb verzioja a szobafogsagnak. egyszer talan eljon az ideje masnak is. vasarnap indult nyakmerevseggel, majd rajottem, hogy a nyirokmirigyeim fajnak es persze a mandulaim. mint ket izzo ustokos, dobog a torkomban a ket voros, krateres tunemeny. hosszu evek alatt, orvosok tucatjai akartak megfosztani tolok. valoszinuleg nem veletlenul maradtak megis a heylukon ezek a szerencsetlen, elhasznalt, tulhajszolt erett meggyek, a reszeim. nemi elragadtatottsagot felfedezve a hangomban, megkeresem a visszautat a nyers valosagba, a nyers husu mandulakhoz, amik akkorara duzzadtak a torkomban, hogy levegot sem kapok. tortent is egyszer jo par eve, hasonlo tuneteket produlkalva, a fulladas hataran, bevittek az ambulanciara. na es akkor a zseni orvos mit adott?! strepsilst. mezeset vagy citromosat is lehet kapni. ott ultem (a kelletenel jobban) dulledt szemekkel, a fulladas egyik igen impozans velejarojaval es nem hittem el, hogy ezt komolyan gondolja. na de terjunk vissza a bagyadt hetfo hajnalra, amikor izzadtam csoszogtam ki az eloszobaba, kerestem egy salat es talan egy kicsit szorosabban kotottem a nyakamra, mint azt egy torokfajos tette volna. reggel felkelve, elso utam a mosdotalca fele vezetett. nem csalodtam, a kopet veres volt. jol van, akkor inkabb visszafekszem, gondoltam. kora delutan megerkezett a haziorvos. meghallgatott, belapatolt a szamba es azt mondta: nehez megallapitani, hogy bakterium vagy virus, de azert mindenkeppen felirok egy antibiotikumot. a tudohang tiszta, nagy gond nem lesz. melyen a szemebe neztem es azt mondtam. nem fogom bevenni azokat a szarokat. nem leptem meg, mondta nyugodtan tovabb, irta a kovetkezo receptet. ha igazan teatralis akarok lenni az orra elott tepen cafatokra a cetlijeit. ez meg nem ment, majd legkozelebb. azt kell mondjam eltelt azota 3 nap es nem valtozott sokat a helyzet, mar a redonyt sem huzom fel, sapkaban es salban ulok a gep elott es dolgozom, mintha nem is itt lennek. ulok, mert fekve fulladok. ulok es nem tudok aludni. a halaknak teremtek nappalt neonnal, majd ejszakat, ha ugy akarom. a padlo minden negyzetcentimeteren papirlapok hevernek, a konyhaban a foldon is mosatlan, a szennyestol nem lehet becsukni a furdo ajtajat.ki kellett dobjam a levendulat, mert kirohadt a cserepbol. nyilvan az ember nem maradhat igy orokre, ugye…
Posted by
at
21:17:24
Szegenyke… Gyogyulj meg szepen!
nyilván nem. én már csak tudom… r
your space is amazing!