Tr_kt_BÖF
Elkezdődött a BÖF, mindenki veszi a drága jegyeket, hogy le ne maradjon a fesztiválról és aztán majd egy hónap múlva felhozhassa témának, hogy mit is látott és milyen jó is volt az és egyedülálló és fantasztikus és lebilincselő, na meg katartikus… Mert egy magára valamit is adó kultúrember részt vesz egy ilyen rendezvénysorozaton, mert kérem hogy is nézne az ki, ha nem tenné…ugyebár? Szóval részt veszünk, ezt persze megelőzi a jegyek felkutatása, majd beszerzésükért folytatott izzasztó küzdelem. Mert azt azért gondoljuk, hogy van OLYAN, amire nagyon el kéne menni, hiszen nagynevű, híres, ismert társulat, zenész, táncos ésatöbbi. Szóval kezünkben a jegy, már egy hónappal, két-három héttel az esemény előtt és várjuk, ‘alig’ várjuk a nagy napot. Persze talán el is feljetjük vagy túlságosan rákészülünk, mert az az eset, hogy egyszerűen várjuk a napot, hogy elérkezzen, hát ritka. Ki ne menne rá legalább háromszor az internetes linkjére, hogy megnézze mit is fog látni és elolvassa a hangzatos beharangozót, ami után nyugodtan alszik el, hiszen megbizonyosodott arról, hogy az előadás, amire jegyet váltott nem csak, hogy első osztályú, de híres is. Már meg is van rá a jegy! Nekem! Na én nem így intézem. Pénteken rákérdeztek, rábólintottam, este már ültem is az ingyenes tiszteletjegyemmel a Trafó színházterében. Én így, más úgy. Ó és persze, ha valaki ráér kísérőnek, az bizony jól jár.
